Kínában évtizedekre betiltottak egy filmet, mert egy valódi sorozatgyilkos és az emberevő kutyája szerepelt benne
A magyar forgalmazásba sosem került Egy öreg ember és a kutyája című filmről valószínűleg kevesen hallottak Kínán kívül. Pedig az a Hszie Csin rendezte, aki kifejezetten népszerű alkotó volt Kínában, és több nagyon sikeres film fűződik a nevéhez az országban. Ez az 1993-as filmje nincs a legjobb munkái között, mégis a leghírhedtebb, egészen tragikus okból: a filmben szerepel egy valódi sorozatgyilkos és az emberevő kutyája.
Cseng Peng Csinpien megyében született Kína északi részén, és kádergyerekként jó körülmények között, szerető családban nőtt fel. A fiúról azonban hamar kiderült, hogy problémás, és kirúgták az iskolából, amikor megverte a tanárt, aki rászólt, hogy ne bántsa a diáktársait. Apja kapcsolatai révén végül el tudott helyezkedni egy erdészeti intézetnél, de ott sem kedvelték a bunkó és felvágós stílusa miatt. Miután elégedetlen volt a fizetésével, lopni kezdett a munkahelyén, és végül egy lopott tévé miatt letöltendő börtönbüntetést kapott. Hiába volt lehetőségük a szüleinek óvadék ellenében kihozni a gyereküket, ők ezt visszautasították, ezért Cseng évekig a rácsok mögött ragadt.
A szabadulása után a szülei házasságra kötelezték, és végül egy olyan nőt találtak neki, aki a munkája miatt alig-alig volt otthon, ezért Cseng gyakorlatilag azt csinált, amit akart. A problémás, börtönviselt, de jó családból származó férfi teljesen elszabadult, és maga köré cinkosokat szervezve hat embert meggyilkolt a következő években, mindeközben sikeres kutyatenyésztővé is vált, javarészt annak köszönhetően, hogy bekerült az országosan ismert Hszie Csin új filmjébe.
A forgatás idején Cseng már négy emberrel végzett, és a szabadulása utáni évei semmi másról nem szóltak, mint olykor gyilkosságig vezető, félresikerült rablási kísérletekről. Cseng először a szeretőjét gyilkolta meg egy vascsővel, majd egy machetével feldarabolta a testet, és elásta a kertjében. Ezután találta ki, hogy kutyatenyésztésbe kezd, de csak később eszmélt rá, hogy ez mennyire drága tevékenység. Végül arra jutott, hogy összegyűjt maga köré egy bűnbandát, amelynek tagjaival kisebb üzleteket fognak kirabolni.
Az unokatestvére, Sao Hsziao-tan lett a társa, akivel először sörétes puskákat loptak, majd különböző rablásokat terveltek ki. Ezek rendre félresikerültek. Először ki akarták rabolni egy nagy kereskedőcég vezetőjét, amihez egy taxit próbáltak elrabolni. A sofőrt megölték, de véletlenül a kocsiba is belelőttek, ezért végül megszabadultak attól is. Másodjára megint egy taxit akartak ellopni, de megint csak odáig jutottak, hogy megölték a sofőrt, és végül megszabadultak a kocsitól is. A kereskedőhöz soha nem jutottak el.
A kínai sajtó úgy ír ezekről az esetekről, mintha valami Tarantino-paródia lenne: Cseng és társa több alkalommal is elhibázzák az áldozatukat, és egészen közelről is mellélőnek, az elrabolt autókban aztán annyi kárt okoznak, hogy végül nem is használják azokat, és közben egy fityinget nem rabolnak. Ami állandó, az az, hogy Cseng hidegvérrel, lefűrészelt csövű puskával, jellemzően hátulról vagy kiszolgáltatott helyzetben végzett az áldozataival, és hogy a legtöbb sikeres bűncselekményt munkahelyi lopásokkal érték el. Az áldozatai testét általában odaadta annak a 20-30 (jellemzően tibeti masztiff) kutyának, amiket a tenyésztési biznisze miatt az udvarán tartott, a maradékokat pedig elásta. Amikor már három embert ásott el a kertjében, egy részét elkezdte lebetonozni. Hamarosan végzett a negyedik áldozatával is, aki egy újabb szeretője volt.
Mivel Cseng egy nagyon félreeső, apró vidéki faluban lakott, messze a nagyobb városoktól, a gyilkosságoknak nem igazán lett következményük, és a hatóságok csak később kötötték össze a különböző eltűnéseket.
Közben Hszie Csin rendező pont ebben a tartományban forgatta a legújabb filmjét, ami egy idős, magányos, vidéki férfiról szól, aki a kutyájában és egy nem várt látogatóban találja meg végre az igazi barátságot. A kutya szerepére a rendező nagyon nem találta meg a megfelelő állatot, de aztán megérkezett Cseng a kutyáival, és az egyik tökéletesnek bizonyult a szerepre. Ez az egyik olyan kutya volt, amit Cseng az áldozatai maradványainak eltüntetésére használt. Cseng a forgatásokon is ott volt végig, sőt, ő volt a főszereplő, Hszie Tien testdublőre a lovaglós jelenetekben.
A film végül kereskedelmileg elég sikeres lett, nyert több díjat is, és a kutya miatt felfigyelt a közvélemény a tenyésztő Cseng Pengre. Egyre sűrűbben érkeztek hozzá vásárlók, akiknek fogalmuk sem lehetett arról, hogy elásott holttesteken járkálnak és emberevő kutyákat terveznek venni. Közben Cseng összejött egy volt stábtársával, aki elmondta neki, hogy terhes, és valószínűleg ő a gyerek apja. Mivel Cseng nem akart gyereket mástól, csak az állandóan távol lévő feleségétől, megölte a nőt, de a többi áldozatával ellentétben őt nem darabolta fel és adta oda a kutyáknak, csak eltemette az udvaron.
Cseng közben olyan keresett kutyatenyésztő lett a térségben, hogy már a legközelebbi nagyvárosból, Jincsuanból is érkeztek hozzá üzletemberek és befektetők. Az egyikkel új bizniszbe is fogtak volna, de Cseng egy új bűntársat beszervezve inkább azt találta ki, hogy meggyilkolja az új üzlettársát és elszedi a pénzét. Ebből csak a gyilkosság sikerült, de a nagy pénzt soha nem találták meg. Cseng itt követte el a hibát, ami a lebukásához vezetett: a legutolsó áldozata egy volt osztálytársa volt, akinek a felesége felismerte a férje vagyona után érdeklődő Cseng hangját, és azonnal szólt a rendőröknek.
A rendőrök a kihallgatás után Cseng házába is elmentek, ahol a férfi megkérte őket, hadd zárja be a kutyák kenneljét, majd ezzel az ürüggyel megszökött a rendőrök elől. Nem érték utol, viszont több helyen is vérnyomokat találtak, megtalálták az öt éve az erdészettől eltűnt puskákat, illetve a kertet felásva emberi maradványokat is. Cseng Peng ellen hajtóvadászat indult, a férfi heteken át bujkálva Mongóliában kötött ki, ahonnan aztán hazament az unokatestvéréhez, hogy hátha nála talál munkát és otthont. A helyszínen hamar felismerték a körözési plakátokról, és elfogták a rendőrök.
A tárgyaláson minden bűncselekményt bevallott, és semmi megbánást nem tanúsított. Azzal indokolta a gyilkosságait, hogy az áldozatai – különösen a nők – beleavatkoztak az ő családi ügyeibe, és azzal hencegett, hogy úgysem fogják megtalálni az összes áldozatát, mert megetette őket a kutyáival. Elképzelhető, hogy valóban több áldozata lehetett, mint amennyit bevallott. Egy riporteri kérdésre, hogy nem félt-e, hogy a saját udvarán ásta el a hullákat, mindössze annyit mondott, hogy nem hisz sem a szellemekben, sem az istenekben. Nem sokkal később halálra ítélték, és kivégezték unokatestvérével együtt, a filmet pedig hosszú időre betiltotta a kínai állam, és csak a 2010-es években vált újra elérhetővé Kínában.
Cseng Pengről kevés publikus információ található online, a gyilkosságaival kapcsolatban pedig még annyi sem. Közösségi médiás bejegyzéseken, egy-két YouTube-videón és podcastokon kívül szinte semmit nem találni róla, a Wikipedia is csak két archivált, ma már nem elérhető kínai újságcikket idéz a szócikkében. Mintha igyekeztek volna eltüntetni ezt az ügyet az internetről. Hogy ez így van-e, valószínűleg sosem fog kiderülni, de mindenképpen kellemetlen eset volt a kínai állampártnak, hiszen Hszie Csin a kommunisták ünnepelt rendezője volt, aki főleg az 50–60-as években készített népszerű filmeket, és mindig nagyon lelkesen propagálta az állampárt ideológiáját.
