Az ötvenes években és még utána jó ideig a nagy amerikai autógyárak marketingjének része volt, hogy sorra gyártották a nem országutakra szánt, de nagyon látványos koncepcióautókat. Azon túl, hogy így elbüszkélkedhettek azzal, mire képesek a tervezőmérnökeik, ha szabadon engedik a fantáziájukat, egy-egy jól sikerült konceptautónak óriási reklámértéke volt. Ilyen volt például a Lincoln Futura, ami 1955-ben az autókiállítások egyik legnépszerűbb szereplője lett – de ami igazán érdekes, az a későbbi sorsa.
Az autó terve a Ford Motor Company egy belsős ötletbörzéjén született meg (a Lincoln a Ford gyár luxusmárkája). A dearborni központban a vezetőség 1954-ben arra bátorította a tervezőit, hogy vessék papírra a legelszálltabb ötleteiket. A cég egyik tapasztalt mérnöke, Bill Schmidt is beküldött egy vázlatot, amihez búvárkodás közben szerezte az ihletet. Az egyik merülése közben ugyanis Schmidt találkozott egy hatalmas cápával, és a dizájner le volt nyűgözve a ragadozó formájától. Ehhez az élményhez nyúlt vissza, amikor megrajzolt egy lendületes vonalvezetésű autót dupla plexitetővel és nagy, kifelé dőlő hátsó uszonyokkal.
A tervért odavolt a vezetőség és Schmidt megkapta alkotótársnak John Najjart, a gyár vezető dizájnerét. Együtt alkották meg a Lincoln Futura végleges formáját, majd legyártattak egy prototípust a kor egyik legjobb karosszériaépítő vállalatával, az olasz Carrozzeria Ghiával. Az egyetlen Lincoln Futura fehér színű volt, de gyöngyházas csillogást is kapott; a különleges hatást úgy érték el, hogy halpikkelyeket daráltak a festékbe. Bár kizárólag kiállításokra szánták, a kétszemélyes autóba motor is került és teljesen működőképes volt. Körülbelül 250 ezer dollárba került a konceptautó legyártása, ami mai értéken majdnem hárommilliónak felel meg.
A Lincoln Futura 1955. január 8-án mutatkozott be a Chicago Auto Show-n és rögtön nagy port kavart. A közönség csodájára járt az 5,8 méter hosszú, több mint 2 méter széles, formatervezési túlzásokkal teli autónak. Nem csak a szaklapok írtak róla, több címlapot is megkapott, márciusban pedig az egyik legnézettebb országos hírműsorban is bemutatták. A Futurából makettek és gyerekjátékok is készültek, néhány megoldása pedig bekerült későbbi sorozatgyártott Lincoln modellekbe. A konceptautó tehát abszolút sikeres volt, a Ford még évekig mutogatta kiállításokon, aztán nyugdíjazta és a kocsi a cég egyik raktárába került.
De amikor véget értek a Futura autóipari munkanapjai, elkezdődött egy másik karrierje a szórakoztatóiparban. Először az MGM stúdió kérte kölcsön az autót a Debbie Reynolds és Glenn Ford főszereplésével készült Egy csókkal kezdődött forgatásakor. Az 1959-ben bemutatott filmben a Futura nemcsak háttérelem volt, hanem a forgatókönyv bonyodalmainak egyik motorja (!), a sztori szerint ugyanis Reynolds karaktere megnyeri az autót tombolán, majd szerelmével Spanyolországba megy, de a hivalkodó autót sehol nem nézik jó szemmel.
A forgatáshoz átfestették a Futurát, majd az ekkor már vörös autó visszakerült a raktárba. Nem állt ott sokáig: egy egyedi autókat építő ismert vállalkozónak, George Barrisnak jó kapcsolatai voltak a Fordnál és meggyőzte az illetékeseket, hogy adják el neki a Lincolnt. Jelképes összegért, egy dollárért kapta meg a kiállítások korábbi sztárját. Barrisnak az volt a terve, hogy különc egyedi autót épít a prototípusból, de aztán más projektek vonták el a figyelmét. Ne szépítsük: a Futura ezután évekig rohadt Barris egyik garázsában.
1965-ben aztán egy William Dozier nevű producer kopogtatott Barrisnél. Illetve először Dean Jeffries tervezőmérnöknél kopogtatott, Jeffries pedig el is kezdett neki dolgozni, de aztán Dozier előrébb hozta a határidőt és a mérnök azt már nem tudta vállalni. Amikor Barrisszel találkozott, a producernek három héten belül kellett egy különleges autó, mégpedig maga a legendás Batmobil, vagyis Batman ikonikus autója a képregényekből. Dozier ugyanis a készülő Batman-tévésorozat producere volt (igen, amiben a harisnyás Adam West képregényes KA-POW effektek kíséretében pofozza szét a rosszfiúkat) és valami nagyon menőt szeretett volna a szuperhős járgányának.
Ilyen rövid idő alatt nem lehetett csodát tenni: Barris leporolta a Lincoln Futurát és bő két hét alatt Batmobillá alakította, felhasználva Jeffries néhány elképzelését. A Futura feltűnő, uszonyos formája jó kiindulópontja volt a Batmobilnak, csak a cápás formákat kellett denevéresebbé tenni. És a kocsi kapott egy új dukkót is: fekete alapot vörös csíkokkal és természetesen Batman-logókkal.
Dozier elégedett lehetett a végeredménnyel: a Lincolnból lett Batmobil az 1966-tól három évig futó sorozat legnépszerűbb denevérkütyüje lett, a játékgyártók pedig újra elővehették a Futura-modellekhez készült fröccsöntőformákat, mert minden amerikai gyerek Batmobillal akart játszani. És nem csak a gyerekek: Barris több ajánlatot kapott, hogy adja el az átalakított Lincolnt. Olyan sokan keresték meg ezzel, hogy inkább gyártott négy replikát, az eredeti Batmobil viszont a saját kiállítótermének dísze lett.
2013-ban aztán az akkor már 87 éves Barris úgy döntött, mégis megválik a Futurától. Egy árverésen meghirdette a sokat látott Lincolnt, ami végül 4,62 millió dollárért (akkori értéken majdnem egymilliárd forintért) kelt el. Az autó új gazdája, Rick Champagne arizonai üzletember és autógyűjtő úgy nyilatkozott, negyvenéves gyerekkori álma vált valóra azzal, hogy övé lett az eredeti Batmobil.
