Április elseje az átverések, álhírek, tréfák és csínytevések napja, aminek régre visszanyúló hagyományai vannak, bár a pontos eredete így is a homályba vész.
Vannak olyan történészek, akik szerint a tavaszi napéjegyenlőség, illetve az akkor jellemző időjárás kényszerítette ki a bolondok napját. A kiszámíthatatlan időjárás, ami váratlan havazást vagy nyári meleget is hozhat, egyszerűen megbolondítja az embereket. Ennél persze vannak összetettebb magyarázatok is.
A bolondok napja egyik előfutárának az ókori Római Birodalomban megtartott Hilaria-ünnepet tekintik. A tavaszi napéjegyenlőséghez közel, március 22. és 25. között az afféle földanyának tekintett Kübelé istennő tiszteletére tartottak ünnepséget, és azon a napon mindenféle játék és szórakozás megengedett volt. Például álarcos felvonulást tartottak, és bárkit, még az elöljárókat is lehetett utánozni és kifigurázni. De vannak olyan feltételezések is, hogy a bolondok napjának kelta eredete van.
A bolondozás a középkorban sem kopott ki, de például spanyol nyelvterületen december 28-a lett a dedikált napja. Az április 1-jét más országokban a Gergely-naptárra való áttérés jelölte ki a bolondok napjának egyes teóriák szerint. A rómaiak időszámításunk előtt 46-ban vezették be a Julián-naptárat, ami szerint január 1-je volt az évkezdet, de 567-ben a tours-i zsinat ezt felülírta, így a következő nagyjából ezer évben az új év első napja vidékenként változott, hol a karácsonyt, hol a húsvétot tekintették évkezdetnek, míg máshol Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepnapja, március 25-e vagy április 1-je honosodott meg.
XIII. Gergely pápa naptárreformját 1582-től vezették be, és az már újra január 1-jét tekintette az év első napjának. Az új naptárra nem tért át mindenki azonnal, Görögország például csak 1924-ben vezette be, de ahol hamarabb lett a Gergely-naptár hivatalos, ott sem mindenki értesült azonnal a változásról. A franciáknál így azokat kezdték először bolondnak nevezni, akik továbbra is április 1-jén ünnepelték meg az új évet. Az ő hátukra gyakran ragasztottak papírból kivágott halakat, és áprilisi halnak nevezték őket. Ez a jelző a hiszékenységre is utalt, illetve arra, hogy április elején akkora halbőség volt, hogy a fiatal, óvatlan egyedeket könnyűszerrel ki lehetett fogni. Erre a hagyományra emlékeztetve francia pékségek még időnként most is sütnek halformájú süteményeket április elején. A naptárváltásos sztori mindezzel együtt ingatag lábakon áll, az áprilisi halazásról már jóval a naptárreform előtti időkből is vannak dokumentumok.
Angolszász nyelvterületen a 17. századtól kapcsoltak magasabb fokozatba az átverések és egymás megtréfálása. Az egyik emlékezetes szívatás az oroszlánok megfürdetése néven vonult be a történelembe. A londoni Towerben a 13. századtól kezdve érkeztek egzotikus állatok a királyi családhoz. III. Henrik még II. Frigyes német-római császártól kapott leopárdokat, oroszlánokat, elefántokat és jegesmedvéket is. A későbbi századokban is voltak ott állatok, így 1698. április 1-jén több polgár gyanútlanul eleget tett annak a meghívónak, ami az oroszlánok fürdetésére csábította őket a Tower várárkához. Természetesen szó sem volt semmiféle produkcióról, csak egy szép átverésről. Az oroszlánfürdetés csapdáját a későbbi évszázadokban is felállították, a 19. században már külön meghívókat és jegyeket nyomtattak, és felhívták a figyelmet, hogy csak a Fehér kapunál lehet belépni, és az őröket senki se próbálja megvesztegetni. A Fehér kaput persze hiába keresték, a Towernek ugyanis nincs olyanja.
Az igazi csínyek kimunkáltak, amire jó példa a Gulliver írója, Jonathan Swift tréfája. Swift asztrológusnak adta ki magát, és egy kiadványában a kor akkor népszerű asztrológusa, John Partridge halálát jósolta meg, kifigurázva ezzel a tevékenységét is. A halálát 1708. március 29-re tette, és hogy ennek bekövetkeztét bizonyítsa, Swift március 30-án egy gyászéneket is megjelentetett nyomtatásban. Partridge persze élt, és küzdött azért, hogy április 1-jén meggyőze az embereket, hogy nem halt meg. Amikor azonban újabb jövendöléseket tett, Swift újra és újra előjött azzal, hogy az igazi asztrológus meghalt, és egy imposztor lépett a helyébe. Szépen lassan aztán fel is őrölte ezzel Partridge-et, akinek derékba tört a pályafutása.
A bolondok napját, a Prima Aprilist Lengyelországban is komolyan vették, azaz amennyire lehetett, elkerülték a komoly dolgokat, és lehetett rá számítani, hogy ami ezen a napon elhangzik, annak a fele sem igaz. A lengyelek 1683. április 1-jén akartak csatlakozni I. Lipót német-római császár, magyar és cseh király törökök elleni szövetségéhez, a Szent Ligához, de tartottak tőle, hogy a bolondok napi aláírás csak rosszat hozhat, így inkább március 31-én kötötték meg a szerződést. Más források szerint április elsején, de egy nappal visszadátumozták az ezt szentesítő okiratot. A csel végül bejött, ha azt nézzük, hogy a lengyel Sobieski János által vezetett egyesített haderő Bécsnél legyőzte a törököket, és megállította az Oszmán Birodalom terjeszkedését.
Április 1-jének a magyar néphagyományban is vannak nyomai. A Magyar Néprajz című összefoglaló munkában megjegyzik: „Április 1-jén ugratták egymást a felnőttek, de elsősorban a gyerekeket tréfálták meg. Topolyán például a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Pénzt is adtak a gyerekeknek, és a boltba küldték esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért. A beugratottat azután csúfolják: »Április bolondja, május szamara!«”.
(Források: Csmonitor | History Guild | Magyar Néprajz)
