Eltűnődsz a szép arcú kisfiún, aztán sokkol a kép többi része – kihirdették a World Press fotóverseny idei győztesét
Más-más kontinensen élnek, más kultúrából jöttek, mégis van bennük közös pont. Mind a világtörténelem eseményeinek kiszolgáltatott emberek – talán így jellemezhetnénk az idei World Press Photo fotóverseny nyertes képeinek főszereplőit. Vannak, akik a gazdasági válság, a klímaválság vagy a háború miatt kerültek nehéz élethelyzetbe, ahol aztán egy fotós rájuk talált.
„Végtelenül hálás vagyok a fotósoknak, akik a személyes kockázatok és érzelmi költségek ellenére megörökítik ezeket a történeteket, hogy mindannyiunknak lehetőséget adjanak a megértésre, az együttérzésre és arra, hogy ösztönözzünk velük a cselekvésre” – mondta a versenyzőkről Joumana El Zein Khoury, a World Press Photo ügyvezető igazgatója.
A World Press Photo a világ egyik legrangosabb fotópályázata, amely a világ legjobb fotóriporteri és dokumentumfotóit díjazza. 2025-ben 141 országból nevezett 3778 fotós összesen 59 320 képpel – ezek közül választották ki a régiós nyerteseket, valamint az Év Képe címért induló három döntőst. A díjazott történeteket a World Press Photo éves vándorkiállítás keretében a világ több mint 60 helyszínén mutatja be a milliós nézőközönségének. Emellett online is megtekinthetőek a képek.
Idén változtattak a verseny kategóriáin és az elbíráláson is. A korábbi kötetlen formátum megszűnt, 2025-ben régiónként egyéni és sorozat kategóriákban három győztest, hosszú távú projekt kategóriában pedig egyet választottak. A régiós győztesek képei a politika, a társadalmi nemek, a háború és migráció, valamint a klímaváltozás köré épültek, a nyertes fotókat ebben a cikkünkben már bemutattuk.
A regionális győztesek közül a globális nyertest és a két finalistát csütörtökön hirdették ki Amszterdamban. A 2025-ös Év Képét, valamint a két döntős képet a szerzők eredeti bevezetőjével és képaláírásaival mutatjuk be.
Az év képe: Mahmoud Ajjour, egy kilencéves (Samar Abu Elouf, The New York Times)
A kilencéves Mahmoud Ajjour a katari Dohában 2024. június 28-án. A kisfiú 2024 márciusában sérült meg egy izraeli támadás során Gázavárosban, majd Katarban kapott menedéket és orvosi ellátást.
A képet készítő Samar Abu Eloufot 2023 decemberében evakuálták Gázából. Most is ugyanabban a dohai apartmankomplexumban él, ahol Mahmoud. Elouf ott dokumentálta annak a néhány súlyosan megsebesült gázai lakosnak a történetét, akik a kisfiúhoz hasonlóan kezelésre szorulnak.
Miközben családja menekült egy izraeli támadás elől, Mahmoud Ajjour visszafordult, hogy sürgesse a többieket. Egy robbanás tőből leszakította az egyik karját, a másikat pedig megcsonkította. A fiú családját Katarba evakuálták, ahol az orvosi kezelés után Mahmoud megtanult telefonon játszani, írni és ajtót nyitni a lábával. Mahmoud álma egyszerű: szeretne protézist kapni, és úgy élni az életét, mint bármelyik másik gyermek.
A gázai háború aránytalanul nagy áldozatokat követelt a gyermekektől, és az ENSZ becslései szerint 2024 decemberére Gázában lesz a világon a legtöbb amputált gyerek egy főre vetítve.
„Ez egy egyszerre halk és nagyon hangos fotó. Egy fiú történetét meséli el, de egy szélesebb körű háborúról is szól, amely generációkon átível majd. A World Press Photo 70. évében az archívumunkat böngészve túl sok ilyen képpel szembesülök” – mondta a képről Joumana El Zein Khoury.
„Ez a fiú megérdemli, hogy megértsük, és ez a kép kiválóan teszi azt, ami az igazi fotózsurnalizmus dolga: árnyalt bepillantást ad egy összetett történetbe, és ösztönöz arra, hogy az ember tovább akarjon érintkezni a történettel. Véleményem szerint az első pillanattól kezdve világos volt, hogy Samar Abu Elouf a nyertes” – mondta Lucy Conticello, a globális zsűri elnöke.
Conticello szerint sokkoló, ahogy a szép arcú kisfiú vonásainak megcsodálása után a néző észreveszi, hogy a gyereknek nincsenek meg a karjai.
Finalisták
Éjszakai átkelés (John Moore, Getty Images)
Kínai migránsok próbálnak felmelegedni a hidegben és esőben, miután átkeltek az amerikai–mexikói határon a Kalifornia állambeli Campo közelében, 2024. március 7-én.
Az elmúlt években drámaian nőtt a Kínából az Egyesült Államokba tartó illegális bevándorlók száma. Ennek hátterében számos ok áll: köztük a küszködő kínai gazdaság és a szigorú Covid-politikát követő anyagi veszteségek. Az emberekre nagy befolyással vannak azok a videók is, amelyek a kínai közösségi médiában jelennek meg egyre nagyobb számban. Ezek lépésről lépésre mutatják be, hogyan kell átszökni a határon.
Moore képe egyszerre sejtelmesen és megrendítően mutatja be ennek történetét. A határátlépés egy olyan bonyolult képét mutatja meg, amelyet az Egyesült Államokban gyakran csak leegyszerűsítve használnak a pártok politikai érdekeik elérésére.
Aszályok az Amazonason (Musuk Nolte, Panos Pictures, Bertha Foundation. Részlet a sorozatból)
Egy fiatal férfi ételt visz a Manakapuru faluban élő anyjának a brazíliai Amazonas államban 2024. október 5-én. A falut korábban csak hajóval lehetett megközelíteni, de a szárazság miatt 2 kilométert kellett gyalogolnia az Amazonas száraz medrében. A száraz, sivatagszerű területek erős kontrasztja a világ legnagyobb esőerdőjében kísértetiesen láthatóvá teszi a víz hiányát.
A klímaváltozás által felerősített aszályok miatt az Amazonas vízszintje rekordalacsonyra csökkent. Az ökológiai válság veszélyezteti a biodiverzitást, megzavarja az ökoszisztémát és hatással van azoknak a közösségeknek az életére is, akiknek túlélése a folyótól függ. Ahogy az aszályok súlyosbodnak, egyre több itt élő néz szembe azzal a nehéz döntéssel, hogy elhagyja a földet és megélhetésének forrásait, és mindezt városi életformára cserélje. Ez pedig végérvényesen megváltoztatja a régió társadalmi szerkezetét. Ez a projekt kézzelfoghatóan és konkrétan jeleníti meg a klímaváltozás gyakran elvont és nehezen bemutatható hatásait és ezeknek a sérülékeny közösségeknek a valóságát, amelyek szorosan kapcsolódnak a természethez.