Az egy dolog, hogy az átlagvásárló azt sem tudja már, épp a zsírt, a cukrot, a kalóriát, a szénhidrátot vagy a sót kéne kerülnie élelmiszer-vásárláskor, de minden termékből egyre többféle kapható, óriási a választék, nyilván számít az ár, az ízlés és a bizalom is. Arra sincs időnk, hogy minden egyes termékkel a kezünkben perceket gondolkodjunk, szóval valóban jól jönne bármilyen kapaszkodó, ami segítené a döntést.
Az Európai Unióban évek óta terveznek bevezetni egy olyan egységes rendszert, ami alapján a vásárló egy pillantásra megállapíthatja, vajon egészséges-e az élelmiszer, amit épp kiválaszt. Több jelölésrendszer is létezik, de sem használatukban, sem elvükben nem egységesek. Itthon a Nutri-Score szivárványos A–B–C–D–E jeleivel találkozhatunk, bár ha besétálunk egy átlagos boltba, semmiféle rendszert nem találunk, pár dobozon van, még több csomagon nincs, de ha van is, akkor sem egyértelmű, hogyan és mit is jelöl. Sőt, a szakértők abban sem biztosak, lehetséges-e egyáltalán a táplálkozás és az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatásait, ezt a komplex, élő rendszert egyetlen betűvel jelölni. Dietetikusokkal jártuk körül a kérdést.
Pilling Róbert dietetikus, táplálkozástudományi szakember, a TÉT Platform kommunikációs vezetője hiteles fogyasztói tájékoztatást szeretne, ezért hoztak létre egy olyan platformot, amelyen elmagyarázzák a kötelező tápértékjelölés mellett a Nutri-Score címkék működését.
A tápértékjelölések pár évtizede találhatók meg a csomagolásokon, az elképzelés szerint hasznos, hogy a fogyasztók látják, mennyi kalória, zsír, cukor van egy-egy élelmiszerben. Az emberek többsége azonban nem érti, mi az a kalória, szénhidrát, zsír, ezek közül melyik egészséges és melyik nem, ráadásul ezek az információk a csomagolás hátoldalán találhatók, a legtöbben nem szánnak időt a csomagolás megfordítására és az értékek átböngészésére.
Az informált választás megkönnyítésére először egy olyan jelölési rendszer jött létre, ami a hátoldalon látható táblázat tartalmát foglalta össze a csomagolás elején. A Nutri-Score ötletével a franciák álltak elő 2017-ben, ami az A–B–C–D–E jelöléssel egy ítéletet is közöl arról, hogy mennyire számít egészségesnek az adott élelmiszer. A skála öttagú elemét egy betű és egy hozzá tartozó szín jeleníti meg A–E-ig és zöldtől a pirosig. A besorolást egy bonyolult számítási rendszer segítségével hozzák létre. Az élelmiszerek kapnak egy pontszámot, ami az egészséges tényezők nyomán kapott pluszpontokból (pl. fehérje, rost, zöldség, gyümölcstartalom) és az abból levont egészségtelen tényezőkből (energia-, cukor-, zsír-, nátriumtartalom stb.) tevődik össze, majd ez alapján rendelik hozzá az öt betű egyikét.
A Nutri-Score kezdeti változata olyan összetevők, például a zöldségek, rostok vagy fehérje alapján részesített előnyben egy-egy terméket, amelyek nem minden élelmiszerben vannak jelen, ezért sok hagyományos élelmiszert hátrányosan különböztetett meg. Ilyenek például a sajt- és a húsfélék vagy az olívaolaj. Emiatt keltett sok ellenérzést a termelőkben és a gyártókban. Elsőként az olaszok ellenezték, mert sok tradicionális élelmiszerük kaphatott volna ez alapján rossz besorolást. Az utóbbi években sokan kételkedni kezdtek benne, hogy a Nutri-Score egy objektív iránymutatás lehet a fogyasztók számára, több ország és gyártó is kihátrált mögüle. Az EU-ban már évtizedek óta tervezték, hogy egy jelölési rendszert egységesítenének, de a tagállamok nem jutottak megegyezésre abban, melyik lenne a legjobb megoldás.
Mivel az emberek nem ismerik a Nutri-Score rendszer elvét, arra következtetnek, hogy ami A besorolást kapott, az szuper, együnk belőle sokat, ami pedig D-t vagy E-t, azt sosem szabad enni – számolt be tapasztalatairól Pilling Róbert. Egy hagyományos pármai sonka vagy olívaolaj D vagy E besorolást kap, pedig ezeknek az élelmiszereknek van egy csomó jó tulajdonságuk is, és részei lehetnek az egészséges étrendnek.
„Ebből az látszik, hogy a Nutri-Score jelölést csak úgy szabad értelmezni, hogy a segítségével kategóriáján belül hasonlítjuk össze a termékeket. Gyümölcsjoghurtot lehet összehasonlítani gyümölcsjoghurttal, de sonkával nem”
– fogalmazott Pilling Róbert.
Az algoritmust az utóbbi hét évben egyre több kritika érte, és az is kiderült, hogy inkább a kereskedők, beszállítók és gyártók viszonya határozza meg azt, hogy ki teszi a termékei csomagolására ezeket a jelöléseket. A kritikák hatására módosítgatni kezdték a Nutri-Score algoritmusát, így még bonyolultabb lett a számítási rendszer. A termékeket élelmiszercsoportokra bontották, külön vették a felvágottakat, olajokat, és az alapján sorolták be őket.
A gyártók nyitottak rá, hogy használjanak új típusú tápértékjelölést a termékeiken, csak azt szeretnék, hogy egyértelmű legyen és ne hozzon hátrányos helyzetbe egyes termékcsoportokat. A fogyasztónak bármi jó lenne, de többségüknek fogalma sincs, hogy mit jelentenek a csomagoláson látható adatok, és mindössze nagyjából egy tized másodpercet fordítanak a címke tanulmányozására. Pilling szerint folyamatos fogyasztói edukációra lenne szükség, hogy a vásárlók olyan tudatos döntéseket hozhassanak, amelyek az egészségüket szolgálják, és ne mindig a pénztárcájuk vagy az akciók alapján válasszanak.
Soltész Erzsébet dietetikus saját gyakorlatában a klienseinek nem a Nutri-Score jelölést javasolja fő iránymutatóként a termékek közötti választásnál. Az ecetes uborka például szerinte ok nélkül rossz pontszámot kap a magas só- és cukortartalma miatt, pedig mégiscsak zöldség, és amúgy sem a levét iszogatjuk. Ugyanígy látja dietetikai szempontból észszerűtlennek, mikor a feta sajt rosszabb besorolást kap egy magas feldolgozottsági fokú, sok adalékanyagot tartalmazó ömlesztettnél.
A legnagyobb hiányosság szerinte az, hogy csak a csomagolt élelmiszerekre teszik rá a színes betűjelet, és mivel önkéntes a jelölés, nem minden gyártó használja, így nincs rajta minden dobozon és zacskón.
„Ez abba az irányba terel, hogy amennyiben a jelöléseket követed, mindenképp csomagolt termékeket részesíts előnyben, holott egy csomagolás nélkül kapható, kimérős szárazbab, mandula vagy bármilyen zöldség-gyümölcs biztosan jó választás a változatos étrendhez”
– mondta a dietetikus.
A másik gond szerinte az, hogy a Nutri-Score száz grammra vagy milliliterre vetítve mond ítéletet, holott sok olyan élelmiszer van, ami tartalmaz ugyan kevésbé hasznos összetevőket is, összességében a kevés mégsem árt belőle, sőt. A sajt energiatartalma, sótartalma miatt nem kaphat „zöld” jelzést, pedig kisebb adagban a változatos étrendbe illeszthető, értékes fehérje-, vitamin- és ásványianyag-forrás. A magas kakaótartalmú étcsokoládéból sem kell egyszerre száz grammot megenni, egy kockányi viszont édességként jó választás. Ez azonban fordítva is igaz: ami zöld színű A vagy B jelölést kap, arról azt gondolhatod, hogy bármennyit ehetsz belőle, pedig az mondjuk egy finomítottgabona-alapú, ízesített reggelizőpehely a gyártás során hozzáadott rostokkal. Egy ilyen termék helyett az otthon, natúr pelyhekből, gyümölcsökkel, magvakkal elkészített fogás jobb – és ennek az összetevői eleve nem kapnak Nutri-Score jelölést.
Sokan keverik a Nutri-Score jelöléseket a Nova besorolási rendszerrel, ami feldolgozottság szerint osztja be az élelmiszereket 1-től 4-ig, a szám a feldolgozatlan vagy minimálisan feldolgozottól nő az ultrafeldolgozottig. A dietetikus szerint a Nova és a Nutri-Score együtt adhatnának hatékonyabb alapot a jó döntéshez. Így egyrészt jelölve lenne az, hogy az adott élelmiszer milyen mértékben tartalmaz – túlzott fogyasztás esetén – kedvezőtlen összetevőket (sót, cukrot, telített zsírt), illetve milyen arányban tartalmaz értékes összetevőket (fehérjét, zöldséget, gyümölcsöt, élelmi rostot). Emellett arról is tájékozódhatna a fogyasztó, hogy az adott élelmiszer olyan ipari eljárással készült-e, amelynek eredményeként a hozzáadott adalékanyagok és a magas feldolgozottsági fokú összetevők negatívan befolyásolhatják az emésztőrendszerre, a mikrobiomra és az anyagcserére gyakorolt hatást.
A dietetika általában nem tilt: ha valaki egyszer-egyszer májkrémet vagy virslit eszik, az nem baj, de ne magas feldolgozottsági fokú termékek képezzék az étrend alapját, és persze az sem mindegy, mennyit eszik belőle, és mit eszik mellé.
A dietetikus példákat is hozott arra, milyen ellentmondásos lehet egyes élelmiszerek besorolása.
Van olyan magas feldolgozottsági fokú, extrudált-puffasztott-cukrozott gabonapehely, ami a hozzáadott rostnak köszönhetően A besorolást kap, míg a müzli, amiben teljes értékű gabonafélék és magok vannak, C-t, a natúr zabpehely pedig semmilyet.
Nem lehet pusztán olyan kritériumok alapján eldönteni, hogy illik-e a kiegyensúlyozott étrendbe valami, hogy mennyi a kalóriatartalma, mennyi cukor van benne stb., de az alapján se, hogy mennyire feldolgozott. A mandulában sok kalória van, de nagyon hasznos, mértékkel, ugyanakkor zöldségeket is lehet a felismerhetetlenségig feldolgozni, hogy a végén már nem is olyan hasznosak. Ha készítünk egy salátát dióval, rukkolával, zöldségekkel, jó minőségű kenyérrel, akkor az egész – amúgy dietetikai szempontból kiváló – vacsoránk összpontszámát igazságtalanul lerontja egy zacskó mozzarella.
Soltész Erzsébet szerint a fogyasztók nagy része nem szán időt rá, hogy megértse a saját testének működését. A cél az volna, hogy a vásárló próbálja meg átlátni ezt a komplex rendszert, és hogy az egészségét változatos, nem feldolgozott élelmiszerekből álló étrenddel támogassa. Ezzel az ismeretanyaggal felvértezve, a kiegyensúlyozott táplálkozás alapelveinek mentén kialakulhat benne egy tudatosabb, belső fogyasztói vezérelv. Minél többféle, rostban gazdag növényi alapanyag, jó minőségű fehérjeforrások, értékes telítetlen zsírok, változatosság, mértékletesség – ezek vezéreljék a döntéseit, és semmiképp sem csak az, hogy zöld vagy sárga jel van a csomagoláson.
