Napok óta az egész országot az foglalkoztatja, hogy miképpen következhetett be a gigantikus vagyonvesztés a Magyar Nemzeti Bank és alapítványai körül. Az Állami Számvevőszék vizsgálta a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványt és a szervezet vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt. nevű cég gazdasági tevékenységét, a kecskeméti Neumann János Egyetem az MNB-től és az államtól kapott vagyonának sorsát és az MNB székházának felújítása körüli ügyeket, több esetben szabálytalanságokat tárt fel, és nyomozásra kérte az ügyészséget.
Egyre többet tudunk az MNB alapítványai körüli ügyekről, de persze egyre több kérdés újonnan merül fel, részben konkrétan az üggyel kapcsolatban, részben arról, hogy milyen hatása lehet mindennek a magyar politikai és gazdasági rendszerre. Ezek közül szedtünk össze nyolcat.
1. Mennyire homogén Magyarországon a NER? Hogy reagált a üzleti elit?
A válasz alighanem az, hogy ez a politikai bizalommal is megsegített üzleti felvilág egyáltalán nem egységes. Orbán Viktor a viszonyítási pont, ellene nyilván nem érdemes menni, de alatta van könyöklés rendesen. Azzal, hogy bizonyos szektorokban (most nagyjából mindegy is, hogy mekkora üzletre gondolunk, építőiparra, kormányzati kommunikációra, biztosítások közvetítésére vagy takarításra) gyakorlatilag mindent leuraltak a politikai hátszéllel is rendelkező csoportok, aki ezekben a szektorokban szeretne dolgozni és pénzt keresni, az ma már inkább csak egy másik NER-es csapat rovására tud gyarapodni. Márpedig ha a Duna Aszfalt építi az adott autópályát, akkor az azt is jelenti, hogy nem a Közgép építi, de ha a Raw Development, Somlai Bálint cége a fővállalkozó az MNB székházfelújításánál, akkor az azt is jelenti, hogy például a Market Építő már nem lehet az.
Az MNB körül sok üzletet nyerő baráti kör, Száraz István, Somlai Bálint és a háttérben a közös barát, Matolcsy Ádám forrásaink szerint valójában a NER más bugyrait is nagyon zavarta, és itt egyaránt gondolhatunk a legfontosabb oligarchákra, de az érintett szektorokban amúgy sikeres szektorbeli (például építőipari) versenytársakra is.
Ezek a vállalkozók ugyanis azt élték meg, hogy van egy fiatal csapat, amely náluk, régi motorosoknál sokkal könnyebb pályán gazdagodik, akik náluk sokkal látványosabb luxust engedhetnek meg maguknak. Ezek a régiek úgy élték meg, hogy miközben ők tényleg 14-16 órákat dolgoztak naponta (persze valóban hátszéllel és valóban jó pénzért), addig ez a kör Dubajban, Japánban, Míkonoszon, New Yorkban, Milánóban és Londonban élvezte az életet, nem szakadt meg azért, hogy fiatalon sokmilliárdos vagyonra tegyen szert.
2. Van-e kilövési engedély?
Hogy áll az MNB-alapítványok vagyonvesztése közben gazdagodó kör szénája, van-e rájuk kilövési engedély? És ha van, akkor pontosan kire? Vélhetően ez az, amit a legkevésbé lehet felmérni. A 15 éve hatalmon levő Fidesz kritikusai szerint ez az egész időszak tele van ügyekkel, mindenhol folyik ki a közpénz, különböző körök eltérő hitbizományokat szereznek, ahol aztán a magántőkealapos cégek világában vándorolnak a magánzsebek irányába a nagy üzletek, látványos a közbeszerzési nyertesek sűrűsödése, nagyon sok szektorban már nem is lehet tisztán piaci szereplőként labdába rúgni.
Ugyanakkor a Fidesz-hívők körében még mindig él egy olyan narratíva is, hogy a „mi oldalunkon vannak következményei is az ügyeknek”. Ebben pedig tagadhatatlanul van igazság. A bukás oka lehet tisztán politikai, de politikusként elkövetett gazdasági ügy vagy a gazdasági hátország átrendeződése.
- Konkrét eseteket nézve, jobboldaliként mondott le a jobboldali kormány alatt, természetesen nem gazdasági okok miatt, Schmitt Pál és Novák Katalin köztársasági elnökök.
- Jobboldali politikusként bukott bele gazdasági előnyszerzéseibe Simonka György és Mengyi Roland, vagy ha utóbbit így ismernénk, Voldemort nagyúr.
- Míg a gazdasági hátország nagy átrendeződéseire volt példa Simicska Lajos vagy Spéder Zoltán tündöklése és bukása.
Vagyis bukni is lehet a jobboldalon, miközben a kritikusok nyilván továbbra is úgy érzik, hogy sokkal több ügy lehetne, ha a rendőrség, az ügyészség, az Állami Számvevőszék jobban végezné a dolgát.
A mostani helyzetben Orbán Viktor kormányfő nagyon nem win-win, inkább no-win – vagy más kifejezéssel: lose-lose – szituációban van.
Ha keményen és gyorsan megy előre a nyomozás, az biztosan beárnyékolja a 2026-os választás előtt az egész jobboldal és az egész Orbán-rendszer megítélését. Hiszen Orbán Viktor mindig nagy tisztelettel beszélt Matolcsy Györgyről, valójában még akkor sem tudott mit kezdeni némileg elszabadult hajóágyúként viselkedő volt miniszterével, amikor már Matolcsy maga nagyon kemény kritikákat fogalmazott meg a kormánnyal szemben. Vagyis a nagy felfordulás visszaüthet. Sőt, már vissza is ütött, mint a beszélgetéseink során olykor hallhattuk, rengetegen szaladgáltak az elmúlt napokban meetingekre, helyzetértékelésekre, próbáltak új pozíciókat fogni.
De a másik opció sem jó, vagyis az ügy altatása, elnyújtása. A csak alacsonyabb szintű felelősök elővétele is kellemetlen lehet, mert a szellem már kiszabadult a palackból. Ha nem lesz valódi megoldás, az hosszabb távon erodál, csökkenti azt a hitet, hogy a miniszterelnök kordában tudja tartani az övéit.
3. Mi lesz így a Magyar Nemzeti Bankkal?
Amikor a különféle vagyonvesztésekről, rossz befektetésekről, kötvényekről, céghálókról, nemzetközi ingatlanokról születnek a cikkek, talán kicsit hajlamosak vagyunk elfelejteni a nagy képet, vagyis azt, hogy azért mégiscsak a Magyar Nemzeti Bankról van szó.
Olyan dolgok láttak napvilágot, amelyeknek nem örülnénk egyetlen tárcánál sem, egyetlen állami hivatalnál sem, de Varga Mihály azt is biztosan érti, hogy az ő munkáját, az ő potenciális játékterét, az általa vezetett intézmény nemzetközi megítélését is erősen befolyásolja a helyzet kezelése.
Van, aki szerint túldimenzionáltan, van, aki szerint reálisan, de az egyes államok átláthatóságának, sikeres működésének, a felelősségek helyes leosztásának az egyik fokmérője mindig a jegybankok minősége, függetlensége, szakértelme. De nem elég az, ha Varga Mihály már transzparensebben működik? Nem, ez egy hatalmas tévedés, az MNB nimbuszának megőrzéséhez ennél több kell, ez is egy kulcsfontosságú tétje a következő hónapoknak.
4. Mekkora vagyonvesztésről beszélünk?
Pontosan ezt sem lehet tudni, hiszen a mínusz két ágon keletkezett, volt olyan pénz, ami egyszerűen elpárolgott (tőzsdei árfolyameséssel), de olyan is, ahol az ügylet túloldalán valaki jól járt. És akkor ott van még a nagy vagyontömegen meg nem keletkező, vagyis elmaradt hozam.
Különösen abszurd elem ezenkívül, hogy a jegybank alapítványa külföldi ingatlanos céget vett, de még hitelt is felvett hozzá.
A következő példával csak a struktúrát szeretnénk bemutatni, a számok is csak erre szolgálnak. Gondoljunk el egy olyan helyzetet, ahol egy üzleti kör megkíván két külföldi ingatlancéget, ami ugyan csak 350 petákot ér, de 400 petákba kerül a piacon, mert az aktuális tulajdonosok csak ilyen, prémiumot is tartalmazó áron hajlandók eladni. Igen ám, de a nevezett körnek eleve is csak 250 petákja volt, így 200-at még kér, 70-et egy banktól és 130-at egy egyetemtől.
A körnek végül 400 petákért meglesz a 350-et érő két ingatlancég, és még marad is 50 peták likviditása. De mi van akkor, ha az egykoron 400-ért megvett cégek árfolyama leesik, ha egy idő után már csak 250-et ér. A hitelek ott ketyegnek de már hirtelen csak egy 250-et érő cégportfólió és 50 peták készpénz marad, miközben 200 fölé nőtt az adósság, vagyis elég rapid módon veszett el a korábbi vagyon egy része.
Mókás mellékszálként rögzíthetjük, hogy bár sok vitát generált az MNB korábbi műkincsvásárlási rohama – többször tűnt úgy, hogy azokat is drágán vette a jegybank –, ha az így szerzett tárgyak legalább megőrizték az értéküket, akkor még a jobb befektetések közé sorolhatók. Azt ugyanakkor nem tudjuk, hogy a vásárolt műtárgyak között milyen arányban voltak olyanok, amelyek valóban nem értek annyit, amennyit adtak értük, és azóta sem értékelődtek fel.
5. Szeretjük a magyar offshore-t, vagyis a magántőkealapokat?
Az Állami Számvevőszék nagyon sok szempontból pontos látleletet is adott az országról, közpénzekről, intézményekről a jelentéseiben. Fontos megállapítása volt, hogy az alapítványok vagyonát egy magántőkealapokat tartalmazó, indokolatlanul bonyolult struktúrában fialtatták, vagyis sajnos inkább vesztették el.
Ez a magántőkealapos rendszer legalább magyar adózásokat generált (ellentétben az egzotikus adóparadicsomokat használó offshore-struktúrákkal), ugyanakkor hasonló anonimitást biztosított egyes cégek vagy ügyletek végső haszonhúzóinak. Az MNB-alapítványok körüli ingatlankeringőben ez nagyon visszaütött: csak sejteni lehet, de biztosan tudni nem, hogy pontosan kik gazdagodtak, amikor az MNB eladott egy ingatlant egy magántőkealapos struktúrának, majd esetleg később az MNB-alapítvány cége vissza is vette azt. Ezek után nagyon jogos a kérdés: van-e bármi valid érv amellett, hogy a hazai gazdasági jog ismerjen és elfogadjon egy anonimitást biztosító struktúrát, a magántőkealapokat?
Hogy erről lesz-e valódi vita, azt egyelőre nem tudni. Érdekes viszont, hogy a PADME a számvevőszéknek küldött, a jelentések megállapításait kifogásoló dokumentumában szerepel az is, hogy „a tisztelt ÁSZ Optima Csoport átláthatatlanságát hangsúlyozó álláspontja szembemegy a Magyar Kormány magántőkealapokkal és befektetési alapokkal kapcsolatban mindenkor képviselt álláspontjával”. Hogy mi a magyar kormány álláspontja egész pontosan, azt nehéz lenne megmondani, mert a kormány hivatalosan ilyet nem közölt, csak engedte ezeknek a struktúráknak az elburjánzását. Kérdés, hogy pont az MNB ügye változtat-e majd ezen a hozzáálláson.
6. Miért nincs erősebb költési limit az MNB-nél?
Az ÁSZ-jelentések egy keretes írása mutat rá az MNB gazdálkodásának sajátosságára. Arra, hogy a jegybank a működése során a költségek, ráfordítások vagy éppen a leányvállalatai felé történő tőketranszferek pénzügyi teljesítése, vagyis az ezzel összefüggő pénzkiáramlások tekintetében túl nagy szabadságot élvez.
Azt ugyanis nem korlátozzák az MNB bevételei, illetve külső, az államháztartás bevételeit meghatározó gazdasági folyamatok (az adóbevételek, az ország gazdasági helyzete), a költségvetés, a kincstári számláról felhasználható pénzmennyiség. Ugyanakkor ez az éterien lebegő gazdálkodás mégis kihatással lehet a központi költségvetésre, a büdzsének lehet térítési feladata, ha a jegybank veszteséget halmoz fel.
Nem teljesen tisztázott, hogy a költségvetés milyen módszerrel egyenlíti majd ki a jegybank mínuszait, de azt se feledjük el, hogy amikor az alapítványok létrejöttek, valóban voltak nyereséges jegybanki évek. Csakhogy azóta az egykori nyereséget egy nagyságrenddel meghaladó veszteségek is keletkeztek, most ezért is nagyon hiányzik az a pár százmilliárd forint.
7. Mi lesz az MBH tulajdonosi struktúrájával?
Magyarország második legnagyobb bankja a BÉT honlapjának adatai szerint a tőzsdei árfolyama alapján 2129 milliárd forintot ér. Ha ebben a tulajdonosi struktúrában Orbán Viktorhoz közeli (Mészáros Lőrinc) és Matolcsy György fiához, Ádámhoz közeli (Száraz István) befektetők is helyet kapnak, és például egy 10 százalékos pakett is 200 milliárd forintnál többet ér, akkor izgalmas lesz követni, hogy ezek a csoportok együtt maradnak-e tulajdonosok, vagy lesz tulajdonosi átrendeződés. Az biztos, hogy mindkét esetben lehet majd pusmogni.
8. Miért kellene gyakrabban váltás?
Szintén égető kérdés, hogy a hosszú regnálások, Orbán Viktor és a Fidesz 15 éve (2010–2025) vagy Matolcsy György jegybankelnöki 12 éve (2013–2025) mennyire lettek táptalajai a túlzott elkényelmesedésnek, a kontrollhiánynak.
Más országokban vagy itthon, de más korokban például, ahol koalíciós kormányok voltak, kicsit abban lehetett bízni, hogy az egyes érdekcsoport olykor a koalíción belül is éber, figyeli a másikat. Ám ha hosszabb időre nagyon beáll egy csapat, egy cég, egy állami szerv vagy akár egy kormány vezetése, akkor sokszor kikapcsolnak a gátlások, nincs meg a szükséges óvatosság és önvédelem sem.
Az ilyen elkényelmesedés ugyanis túlzottan is védett helyzetet teremt, noha persze alacsonyabb szinten ilyenkor is keletkezhetnek ügyek, gondoljunk például a korábbi Pénzügyminisztérium vagy az Agrárminisztérium lebukott vezetőire.
A váltás azonban, még ha adott politikai párt alatt, de legalább a személyekben bekövetkezik, máris segít. Varga Mihály és az MNB friss vezetése is úgy készült, hogy átnézi, hogy hová érkezett, hogy amit meg lehet fogni, az alapítványi pénzek kontrolljának visszaszerzése, az előnytelen szolgáltatói szerződések azonnali felmondása révén, azt azonnal meg kell lépni.
Más kérdés, hogy a korábbi műkincs- vagy ingatlanvásárlások, akár maga a nagy székházfelújítás is már keményebb dió. Hiszen azok már megtörténtek, ha hűtlen vagy hanyag kezelés történt, az kivizsgálandó, de pénzt megfogni ezekkel már sokkal nehezebb lesz.
