A Magyar Nemzeti Bank nincs könnyű helyzetben: fokozatosan új vezetésnek kellene felállnia, be kellene bizonyítani, hogy szakszerű lesz a jegybank irányítása, csak éppen a hírekben az MNB most a nagy alapítványi vagyonvesztéssel, a kecskeméti egyetem kötvényvásárlásával és a székházfelújítással szerepel.
Az intézmény mindenesetre eltökélt abban, hogy feltárja a múlt ügyeit – bizonygatták többen is, amikor háttérbeszélgetések keretében arra voltunk kíváncsiak, hogy miképpen is fog felállni az intézmény új vezetése, és mit kezd a ház a múlt ügyeivel.
Varga Mihály személyében van már új elnöke is az MNB-nek. A volt pénzügyminiszter korábban bemutatta csapata fontos tagjait, így Banai Péter Benőt, Kurali Zoltánt és Sípos-Tompa Leventét, viszont ha ránézünk az MNB aktuális tisztviselőire, őket még sehol nem látjuk. Ennek megvan az oka: jelenleg Banai Péter Benő még a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) dolgozik, úgy tudjuk, hogy április 30-ig vállalta, hogy marad, és mint a költségvetés legfőbb hazai szakértője, segít összeállítani a büdzsét. Utána várhatóan ez már Kisgergely Kornél feladata lesz, aki most még az Exim elnök-vezérigazgatója.
A másik két megnevezett kulcsember, vagyis Kurali Zoltán, az Államadósság-kezelő Központ korábbi vezérigazgatója és Sípos-Tompa Levente, a Magyar Fejlesztési Bank korábbi vezérigazgatója már a jegybankban vannak, de egyelőre csak elnöki tanácsadói funkcióban. Igaz, mint ilyenek, részt vehetnek a legfontosabb üléseken. Korábbi állásaik és szaktudásuk alapján Kurali Zoltán inkább a devizatartalékokért, Sípos-Tompa Levente pedig a felügyeleti munkáért felel majd.
Alelnökök lehetnek
A jegybank jelenlegi alelnökei kivétel nélkül maradtak, és úgy tudjuk, hogy maradnak is a mandátumuk végéig. Viszont ha a különböző MNB-s alelnöki mandátumok kifutnak, jelen állás szerint a három mostani alelnök (dr. Kandrács Csaba, dr. Patai Mihály, Virág Barnabás) közül senki nem marad. Az előző részben felsoroltak viszont akár valamennyien alelnökök is lehetnek, sőt, azt hallani az MNB háza tájáról, hogy Varga Mihály azt szeretné javasolni, hogy a jövőben már ne három alelnöke legyen a jegybanknak, hanem négy.
Azt hallottuk, hogy ha valóban lesz egy negyedik alelnök, akkor az vélhetően Palotai Dániel lehet, aki hamarosan hazatérhet az IMF-től. Palotai Dániel 2020. november 1-től képviselte Magyarországot és a kelet-közép-európai országcsoportot az IMF legfőbb döntéshozó testületében, a 24 tagú igazgatótanácsban.
Egyelőre tehát nagy változások nem láthatók az elnök személyén túl, de sokan jönnek a korábbi PM-ből. Egyelőre az olyan bizalmi állásokban volt csere, mint a kabinetfőnöki, a Matolcsy Györgyhöz tartozó Czene Gréta helyett már Havasi Csaba az elnöki területet irányító ügyvezető igazgató, míg a korábbi főigazgató, Fömötör Barna is távozott, helyette Gondos Judit érkezett a volt PM-es csapatból. Az MNB-től kicsit arrébb pedig a Budapesti Értéktőzsde élén Végh Richárdot Tóth Tibor váltotta.
Az új Monetáris Tanács
Az alapkamatról döntő Monetáris Tanács tagjai közül Varga Mihály elnök mellett, aki március 4-től tag, Mager Andrea a régi-új tag, az ő 6 éves kinevezése 2025. március 5-én startolt. Hamarosan lejár Patai Mihály MT-tagsága (2025. április 22.), Kandrács Csaba tagsága (2025. október 2) és Virág Barnabás tagsága (2026. június 22.). De ha ők valóban kitöltik a mandátumukat, akkor az új MT-tagok és így az új alelnökök később léphetnek be. Ha hamarabb elmennek, ez persze felgyorsulhat.
A Monetáris Tanács legalább öt-, legfeljebb kilenctagú testület. A jegybanktörvény alapján az MNB legfontosabb testületének tagjait Sulyok Tamás köztársasági elnök nevezi ki, esetében ez csak valami nagyon formális szerep lesz. A tanácsban részt vevő alelnökök személyére az elnök tesz javaslatot, a miniszterelnök ha egyetért ezzel, beterjeszti a javasolt személyeket a köztársasági elnök elé.
A külső tagok közül négy fő kinevezésére az MNB elnöke tesz javaslatot, de a köztársasági elnök elé terjesztéshez itt is szükség van a miniszterelnök egyetértésére. A többi tag kinevezésére a miniszterelnök tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. Ő is egyeztet az MNB elnökével, de a jegybankelnöknek nincs vétójoga. Ha egy tag megbízatása megszűnik, akkor az őt eredetileg javasló hivatal tesz ismét javaslatot.
Az MNB elnöke a Monetáris Tanács elnöke, az MNB alelnökei is MT-tagok, és további tagok is vannak, mindenkit hat évre választanak. Az MT-tagság megszűnhet a megbízatási időtartam leteltével, lemondással, felmentéssel vagy halállal.
Távol tartanák maguktól
Az MNB vezetése természetesen tudja, hogy bármennyire is szeretné eltartani magától az alapítványi ügyeket, azokkal valamit kezdenie kell. Mi azt hallottuk a házból, hogy bár természetesen sokféle pletyka kering, nincs semmilyen megállapodás az előző vezetéssel, az MNB szeretné komolyan kivizsgálni az ügyeket. Gion Gábor, a kuratórium új elnöke erre is erős mandátumot kapott, és a szakértelme megvan a feladathoz, évtizedes könyvvizsgálói tapasztalattal rendelkezik a legnagyobb auditorcégeknél.
Olyan korábban, az MNB-nél megfordult szakemberek, mint Nagy Márton, aki sokáig volt a hazai monetáris politika első számú aktora, vagy Windisch László, aki a felügyeleti munkáért felelt, már korábban is nagyon jól érezték, hogy távolságot kell tartaniuk ettől a világtól. Így bár jelentős állami tisztségük van (Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter lett, Windisch pedig az Állami Számvevőszék elnöke), viszonylag könnyen távol tudják tartani az alapítványi kínokat maguktól, hiszen Nagynak közismerten rossz volt a viszonya az utóbbi években Matolcsy Györggyel, Windisch László pedig a feltárást végző ÁSZ vezetője lett.
Legalább egyszer vége lett
Nem kérdés, hogy a hatalmas vagyonvesztésnek voltak valóban aktív aktorai, felelősei, de kevesen lehettek olyanok, akiknek kormányzati vagy jegybanki funkcióban ne lett volna közük valamiképpen az ügyhöz. Sokan hallottak arról, hogy mi zajlik, látták egyesek iszonyatos dőzsölését, megpróbálták megszavazni az alapítványok elrejtését, nem tettek semmit, ha lett volna esélyük beavatkozni. Ugyanakkor a mostani történésekben jó pontokat is ki lehet osztani néhányuknak. Ilyen például Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke, aki ezeket az alapos vizsgálatokat végigcsinálta, vállalta a mellékletekben is olvasható levelezésekből átszűrődő konfliktusokat.
Varga Mihály, az MNB új elnöke azért lehet fontos feltáró, mert érkezése után az MNB-n belül megkezdte a szekrények kiborítását, a dokumentumok átnézését. Róla azt hallani, hogy az egész ügyet rühelli, eltávolítaná, ezért azt szeretné, ha az alapítványt végelszámolnák, sőt, ha törvény mondaná ki, hogy a jövőben a jegybanknak nem lehet ilyen vagyonkezelői alapítványa. Őt és közvetlen környezetét állítólag mélységesen felháborította az a tranzakció, amit az utolsó pillanatokban még megpróbált a korábbi kör, amikor az Optima befektetési Alapkezelő Zrt. tulajdonát átjátszották volna, miközben ezt valamiféle kölcsönadásnak próbálták volna álcázni.
Az emlékezetes utolsó napi döntéssel az abban részt vevő cégvezető(k) és jogász nagyon nagyot kockáztatott, mert ezzel a lépéssel annyira felbőszítették a Fidesz prominenseit is, hogy ott végképp elszállt a maradék jóindulat. Volt, aki így magyarázta nekünk az ügyet:
„Képzelje el, hogy egy csapat vezet egy állami tulajdonú céget, tudják, hogy távozniuk kell, de gyorsan kölcsönadják maguknak a kasszát vagy az állami cég leányvállalatait. Ha ezért számonkérik őket, akkor széttárják a karjukat, ja, ez csak egy kölcsön volt, és hajlandók visszaadni a kölcsönt. De ha esetleg nem reagál gyorsan az új vezetés, akkor még ügyködnek valamit. Próba, szerencse – mondják, legfeljebb nem jött be.
Tényleg elhitte valaki, hogy ebből nem lesz baj, hogy ezt büntetlenül meg lehet próbálni?”
Varga Mihály nem fogadta el ezt az ügyletet, visszacsinálta, vizsgálatot lengetett be, szólt az ÁSZ-nak. Környezete szerint Vargának nagyon fontos, hogy ne sérüljön a hírneve, ami nála egyszerre pozitív és negatív. Egy olvasatban pozitív, mert róla nem szólnak korrupciós hírek, neki nem kell hangosan butaságokat mondani, nem ő fogja visszhangozni az aktuális politikai mantrákat. Egy másik nézőpontból emiatt Varga túlságosan is „megúszós”, biztonsági játékos, mindenesetre a habitusa miatt nem számára fért volna bele, hogy szó nélkül átvegye ezt a romhalmazt.
És végül ott van Orbán Viktor, akit mindig joggal lehet az ország közállapotáért leginkább felelős politikusnak tartani, hiszen ő a miniszterelnök, de azért a hívei előtt még biztosan nem bukott meg, ezzel az üggyel sem. Azt sokan gondolhatják, hogy bármennyire is kártékony volt ez az ügy, a kormányfő csak komolyan vette, hogy a jegybank nem a kormány alá tartozik, hanem független. És lám az ÁSZ jelentéseinek ismeretében sem gátolta a nyilvános feltárást. A jóhiszemű magyarázat ellen szól persze az a senki által el nem várt dicshimnusz, ahogyan Orbán Matolcsytól búcsúzott. Mindenesetre a következő hónapokban majd meglátjuk, hogy merre halad tovább az elszámoltatás, ebből talán Orbán hozzáállásáról is pontosabb képet kaphatunk.
Pluszok után mínuszok
A Magyar Nemzeti Bank volt és jelenlegi szakemberei a rendőrségre tartozó kérdéseken túl szakmai elemeket is említenek, így a jegybanki nyereség/veszteség megítélését, illetve a pénzteremtés kérdését.
Lehet, hogy büntetőjogilag nincsen relevanciája, de azért egészen más egy profittengerből pénzt pazarolni és egy veszteséges cégben növelni a bajt. A jegybank esetében nem úgy kell értelmezni a jövedelmezőséget, a nyereség és a veszteség kérdését, mint egy vállalatnál, de most mégis maradjunk az ismert fogalomrendszerben. A jegybanknak ugyanis voltak volt pluszt hozó évei, csak aztán annyira veszteséges lett, hogy negatívvá vált még a tőkéje. Az utolsó évek közül az MNB 2019-ben és 2020-ban 250 milliárd forint feletti nyereséget termelt, de 2021-ben 52, majd 2022-ben 400 milliárdos veszteség keletkezett, 2023-ban pedig már 1763 milliárdra nőtt a mínusz.
Ez a helyzet nagyon sok kérdést vet fel. Ha évekkel korábban a jegybanki nyereségből indultak az alapítványok, a veszteséges évek alatt nem illett volna visszatenni pénzt? Amikor az egész ország spórolt, leálltak a nagy építési beruházások, biztos, hogy szükséges volt a székház felújítása?
És itt érünk el a másik fontos kérdéshez, az infláció elleni harchoz. Az infláció elleni harcért felelős intézménynek szabad egyáltalán „fedezetlen” összegekből ennyit költeni? Természetesen lehet azt mondani, hogy az ország inflációja nem egyetlen (mégoly nagy) építőipari munkán múlik, de az MNB mégiscsak az inflációt fűtötte, amikor pénzteremtésből adott építőipari megbízásokat, ráadásul akkor, amikor nagyon nagy volt az infláció (2022: 14,5 százalék, 2023: 17,6 százalék). Ez pedig minden kétséget kizáróan szembement a saját céljaival.
