„Elfogyott az erejük”, ezért lemondtak a Színház folyóirat szerkesztői
Lemondott és saját helyük betöltésére pályázatot írt ki a Színház című folyóirat teljes szerkesztősége. Az 1968-ban alapított, és két éve kizárólag online formában megjelenő lap szerkesztői a közleményükben azt írták, belefáradtak a fennmaradásukért folytatott küzdelembe.
Az újság egyik távozó szerkesztője, Herczog Noémi színikritikus a Telexnek úgy fogalmazott: „A mi erőnk most valóban elfogyott, de ezzel nem szeretnénk elvágni az utolsó esélyét is annak, hogy a színházi területnek legyen egy olyan fóruma, amely független működés mellett, a szerkesztőség döntései mentén tekinti át a teljes előadó-művészeti szcénát, és a tartalmi megjelenéseit nem befolyásolják sem politikai, sem gazdasági összefonódások.”
A szerkesztők (Herczog Noémi, Kelemen Roland, Králl Csaba, Molnár Zsófia, Schuller Gabriella) szerint a lap élete egy ideje az anyagi túlélésről szólt, miután az NKA-támogatásuk tíz év alatt a kezdeti 16-17 millióról 2025-re nullára esett vissza. Az összesítésük szerint 2015-ben még évi 17 millió forintot ítéltek meg nekik, ez a következő évben 9,8 millióra esett vissza, majd 2024-re már 2 millióra csökkent, az idei évre pedig már nem ítéltek meg számukra semmilyen összeget.
Herczog szerint a lap működése a print formátum megszűnésével együtt is minimálisan 17-18 millió forintba kerül évente, az utóbbi években pedig ezt az összeget részben magánadományokból, részben egy közösségi finanszírozási kampányból, részben pedig egy amerikai támogatásból fedezték.
Hogy ilyen körülmények között mégis milyen pályázókra számítanak, a kritikus azt válaszolta, ezt ők sem tudják, de nem szeretnék kizárni annak a lehetőségét, hogy
„léteznek fiatal emberek, akik látnak kihívást egy nagy múltú színházi szakmai lap működtetésében, és akik számára elképzelhető egy, a megélhetést nem fedező, ugyanakkor sok időt igénylő munka.”
Herczog Noémi szerint az új csapat feladata valószínűleg az eddigi szponzorok megtartása, a színházi szcénától független szponzorok felkutatása és új közösségi finanszírozási kampány indítása lesz.
A kritikus úgy gondolja, ha nem marad hasonló szakmai lap a területen, akkor a nyilvánosságban esetlegessé és nagy eséllyel nagyon ritkává válhatnak az olyan előadások szakmai reflexiói, amelyek alkotói nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmet, azaz médiamegjelenést vásároljanak.
„Így a láthatók még nagyobb láthatóságot kaphatnak, míg például az egzisztenciálisan eleve nehéz helyzetben lévő, és a mainstream számára mindig is a szükséges inspirációt jelentő kísérleti terület még nagyobb, behozhatatlan hátrányba kerül”, mondta Herczog, aki szerint a legnagyobb veszteség mégis az utókort érné. A színháztörténet ugyanis a színházi felvételek és a hírek mellett leginkább a kortárs kritikákra és egyéb szakmai elemzésekre támaszkodhat, így szerinte egy teljes korszak tűnhet el a semmibe.
A legfontosabb magyar színházművészeti szakfolyóirat szerkesztőségét a rendszerváltás után Koltai Tamás vezette huszonöt éven át, őt a halála után a korábbi főszerkesztő-helyettes, Tompa Andrea követte. Miután Tompa leköszönt, a lap kollektív szerkesztőségi felállásban működött, ők június 30-án fejezik be a munkájukat. A Színház új vezetésére kiírt pályázatot itt lehet elolvasni.
