Tudom, sokak szerint hazakullogtam a szaúdiaktól, de én tudom, hogy megérte

Amikor a jövőről faggattam még január végén, úgy váltunk el egymástól Szappanos Péterrel Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban, hogy az ottani életre tervez, de a fociban nagyon gyorsan változhatnak a dolgok. Mintha a jós szólt volna az egyszeres válogatott kapusból, mert pár nappal az után, hogy Cristiano Ronaldo lövései tették próbára, jött a hír: noha 2026 nyaráig szerződés köti szaúdi klubjához, az el-Fateh kölcsönadja a Paksnak, ahonnan megvásárolta. A szaúdi liga első magyarjával így rendhagyó interjút készítettünk, az egyik fele még kint, a másik fele már itthon készült.

Az el-Fateh nevét Szappanos tette itthon ismertté. Bár a klub 2013-ban megnyerte a bajnokságot, de akkor lényegesen kisebb figyelem irányult a térség felé. Egy éve a hetedik lett a csapat, most viszont boldogok lesznek, ha a szezon végén valahogy bent maradnak. A félszezon, 17 forduló után ugyanis az utolsó, 18. helyen álltak, aminek megvan a kézenfekvő magyarázata. A nyári szlovéniai edzőtáborban mindössze tizenkét játékosuk volt egy edzőmeccsen, mert a helyi játékosok tömegesen váltottak, az újak pedig még nem érkeztek meg. A horvát edző, Slaven Bilić a rajt előtt elment, a svéd Jens Gustafsson érkezett a helyére, de már ő sincs ott, a portugál José Gomesre vár a feladat, hogy legalább a 15. helyre hozza fel a csapatot, mert akkor a következő szezont is az első osztályban kezdhetik.

Az egykori fehérvári edző, Gomes és a klubvezetés úgy ítélte meg, ha már csak nyolc légiós lehet egy csapatban, akkor inkább góllövőre van szükségük – még ha Szappanos hozott is pontokat a fordulók alatt –, a belga Waregemtől megvették a brazil Machado Matheust, aki rögtön az első meccsen be is talált. Egy Comore-szigeteki középpályást, Zaydou-t is leigazolták hatmillió euróért Portugáliából. Kapusposzton pedig az en-Naszrben semmi lehetőséghez nem jutó al-Akídít kölcsönvették, így a szövetség kedvében is járhattak, hiszen a szaúdi válogatott kapusa legalább védeni tud.

„A miénk egy kis klub, a nagyobbaknál olajozottabban működik a háttér, gazdagabbak, nagyobb a személyzet, jobban működik az adminisztráció, de panaszra így sem volt okom, amíg kint voltam”

– magyarázta Szappanos, hová kell elhelyezni az el-Fatehet.

Az olajban gazdag ország 2022 végén kezdte el nagy erőkkel megerősíteni a helyi ligát, miután Szaúd-Arábia a vb bombameglepetését okozva 2–1-re legyőzte az első fordulóban a későbbi győztes Argentínát. Azóta tudjuk, hogy ott rendezik a 2034-es vb-t, és azóta hat klubot kiemeltek, neves játékosok sora igazolt az országba, a pénzt erre maga az állam biztosítja, így a többi klub sem független az államtól.

Szappanos tehát az első fecske volt, de abban, hogy lesznek követői, biztosak lehetünk, mert nem telik el úgy egy hét, hogy itthonról ne érdeklődnének nála – a futball minden szintjéről –, hogyan tudnának kikerülni. Ha nem is ez az első kérdés a beszélgetésben, de legkésőbb a harmadiknál azért előjön. Neveket nem szeretne mondani, mert nem szeretné kiadni őket. A most a Galatasarayban játszó Sallai Roland maga vallotta be, hogy volt megkeresése, de az ő helyzete egészen más volt, mint a 35 éves Szappanosé, aki tavaly nyáron az utolsó lehetőséget ragadta meg arra, hogy külföldi tapasztalatokat szerezhessen.

Út a szaúdiakhoz

Az el-Fateh el-Mubarraz városának csapata, ami háromórányi autóútra van a főváros Rijádtól, és másfélre Dammamtól, az Arab-öböl egyik nagy városától. A kapus a feleségével és két kislányával az európai jegyeket is hordozó el-Khobarban éltek. Jól berendezkedtek, a kinti oviban volt egy magyar óvónő, aki segített a nagyobbik lányának a beilleszkedésben, mert alapvetően angolul beszéltek. Február első napjaiban 17 bőrönddel tértek haza. A nagyobbik lány nagyon örült a hazatérésnek, mert a paksi öltözőben jól érezte magát a sok győzelem miatt, míg az el-Fateh gyengébb szereplése miatt csak kevésszer tudtak örülni.

„Mégiscsak érezte rajtam a feszültséget, amikor valamelyik otthoni barátommal beszéltem, és panaszkodtam. Az egy-két gólos vereség után sem alszom, és hát egyszer beszedtünk kilencet is. Szinte könyörögtem az orosz játékvezetőnek, fújja már le, mert annyira szétcsúsztunk, hogy tényleg két számjegyű bukta is lehetett volna. Iszonyatosan csúnya a kilenc, bár az el-Hilál egy jó csapat. A bekötött fejű védőnkről pattant be a kapuba a kilencedik, na azzal tettük fel a koronát arra a napra. Ennél csak jobb élményeim voltak.”

Szappanos, ha edzésre ment, naponta másfél órát autózott kint és itthon is. Itthon Biatorbágyról jár Paksra. Az első dolgai közt volt, hogy a kutyáját, egy francia buldogot jól megsétáltassa, mert nem tudta kivinni, így ő itthon a rokonoknál volt, amíg el nem hozta a mamahotelből.

„Egyáltalán nem volt biztos a szaúdi szerződés, nem az volt az életcélom, hogy én legyek a szaúdi liga első magyarja. A belga Leuven is élénken érdeklődött, az utolsó simításokra várt a szerződésem, egy hajszál választott el attól, hogy aláírjam. Ha megállapodok velük augusztus elején, akkor most legfeljebb a belga élvonalról tudnék beszélni, a szaúdi viszonyokat nem ismerném. Úgy látszott, hogy augusztus elsején, Cipruson védek utoljára paksi színekben, nem is folytatom az NB I.-et, de aztán megérkezett ez az ajánlat, és végül a Fateh lett a befutó. Augusztus 23-án mutatkoztam be, előtte egyszer edzettem a csapattal, máris beállítottak a kapuba. Péntek délután még a szerződésemet intéztük, itt volt kint a menedzserem, Schultz Levente, telefonáltunk, szkenneltünk, emaileztünk, majd olyan öt óra körül leütötték az utolsó entert, és megkaptam az engedélyt. Az edzőm rögtön mondta, te állsz a kapuban este. Nem volt kis feladat, mert a csapattársaim közül is inkább csak a külföldieket ismertem. Komolyan imádkoztam azért, nehogy cseréljünk az elején, mert azt sem tudom, hogy kell szólítani azt, aki beáll” – avatott be a debütálás részleteibe.

A szaúdi ajánlat mellett az szólt, hogy kétéves szerződést kínáltak, ami ebben a korban nem általános, még otthon is egy-egy évet szoktak ilyen korú játékossal hosszabbítgatni. És ne legyünk álszentek, a belgák nem tudnak annyit fizetni, mint a világ legdinamikusabban fejlődő bajnoksága.

Meccs az 52 fokos estében

Azon a bizonyos péntek estén kilenckor, amikor a hőmérőre pillantott, nem akart hinni a szemének, 52 fokot mutatott ugyanis. Az ellenfél az egyik élcsapat, az al-Kvadszija volt. Elsősorban a túlélés volt a céljuk, mert még a helyiek is panaszkodtak az elviselhetetlen hőség miatt.

„Szó szerint mellbe vágott a bemelegítésnél a pokoli meleg mellett az extrém páratartalom. Ilyet még sohasem éreztem. A játéknak nem volt semmilyen ritmusa, mindig kidőlt valaki, kétpercenként kellett ápolni. Akkor azért kikerekedett szemekkel néztem, hová kerültem. Miután elvonult a hőhullám, utána azért játszottunk tempósabb meccset. A válogatott búcsúja után a Pakssal edzőtáborozva néztem az Eb-t, és

láttam a spanyolok győzelmét, ahogy például Nacho válogatott szinten is a csúcsra ért. Na, az első meccsemen éppen ő váltott a tévéinterjúknál.

Ez azt hiszem, örök élményem marad, és akkor azért átgondolja az ember, milyen messze is voltam ettől elég sokáig. De amennyire csak lehet, ettől el kell vonatkoztatni, nem számít, mekkora sztárok vannak körülöttünk. A következő héten az el-Áhlí ellen lehoztam kapott gól nélkül a meccset, nyertünk is. Sajnos több ilyen meccsem nem is volt, akkor nagyon szerencsésen álltak a csillagok, a legnagyobb lehetőségek kimaradtak, vagy éppen én védtem a kellő pillanatban.”

Mivel a csapat többsége mélyen vallásos, ezért minden meccs előtti bemelegítés után az öltözőben leterítették az imaszőnyegeket, Mekka felé fordultak, és öt percig átszellemülten imádkoztak. Ekkor a külföldiek még egyszer ránéztek a playbookra, átnézték a szögletvariációkat, mire kell számítaniuk az ellenféltől, magukkal törődnek, koncentrálnak, hogy mit kell tenniük. Szappanosnak már a Fradiban eltöltött fél éve alatt is volt tíz muszlim csapattársa, de Mezőkövesden is, így nem érte meglepetésként, hogy aktívan gyakorolták a hitüket.

Rögös út a magyar élvonalig

Szappanos karrierje nehezen indult be. Jászberényben született, a foci mellett az autók voltak a nagy szerelme, mivel az apja autószerelő. Háromévesen már az IFA-k alatt csavarozott a műhelyben, középiskolás éveiben egy Lada Niva kuplungját gond nélkül ki tudta cserélni. A régebbi autókat még mindig meg tudná javítani, az újabbakat már máshogy gyártják. A Szent István Szakközépiskolába járt Budapesten, ami szimbiózisban áll a Ferencvárossal, onnan indult Lisztes Krisztián vagy Mátyus János is a múltban. A suli után, 2008 nyarán az akkor másodosztályú Fradihoz került, látták a tehetséget benne az akkori angol tulajdonosok. Visszatekintve akkori önmagára, saját bevallása szerint nem volt olyan állapotban, hogy leigazolják, nem is akadt senki, aki felkarolja, és azt mondja: az időt nem sajnálva kapust farag belőle.

2009 elején igazolt át a harmadosztályú Dunaharasztiba, ahol rögtön lehetőséget kapott. Várt, várt, hogy majd jön a nagy esély, mert az NB III.-ban jól ment neki, de nem voltak olyan anyagi lehetőségek, hogy feljussanak. A Tatabánya érdeklődését felkeltette, kölcsönbe szerződött, de mindössze két meccs jutott neki a másodosztályban. Majdnem a nagyváradi Bihorhoz igazolt, de mire kiért, feleakkora összeg szerepelt a szerződésében, mint amiről eredetileg megállapodtak. „Még jó, hogy nem volt hosszabb az út” – jegyezte meg ironikusan.

2014-ben ment a másodosztályú Zalaegerszeghez, 2018-ban az élvonalbeli Mezőkövesdhez, ahol Dombó Dávid sérülése után, szeptember 15-én, egy Diósgyőr ellen 4–2-re megnyert meccsen végre eljutott az élvonalbeli bemutatkozásig. Akkor már majdnem 28 éves volt. A bizalommal élni tudott, jól jött neki a meccsrutin, gyorsan meghatározó játékossá vált. 2020-ban a Kövesddel eljutott a Puskás Arénába, mert a kupadöntőben játszhatott. 2021-ben igazolt át a Honvédhoz.

„Nem köthető egy konkrét pillanathoz, amikor elbizonytalanodtam, de sok kis apró pont volt, amikor feltettem a kérdést, van-e nekem egyáltalán helyem a fociban, észrevesznek-e. Belemásznak a fejedbe ezek a gondolatok. Nem néztem az álláslehetőségeket, mert ha kellett, be tudtam segíteni édesapám műhelyének, elmentem például Nyíregyházára alkatrészért, egy másik nap Szigethalomra kormányműért. Anyagbeszerző voltam lényegében. Eközben, ha nyertünk két meccset, abból a prémiumból fehérjét vagy táplálékkiegészítőt vettem, nehogy ezen, az egészséges étkezésen múljon az előrelépésem. Nap közben nem a Playstation előtt ültem, pénzem sem lett volna rá, hogy vegyek egyet. Nem a sült galambra vártam ekkoriban, a Youtube-on néztem, milyen kiegészítő munkákat érdemes elvégezni egy kapusnak, konditerembe jártam, és persze mentem este hatra edzésre. Más időpontban nem lehetett, a többiek akkor értek rá. Nyilván frusztrált, olykor kínzott, hogy az esély csak nem akar jönni, még az sem, hogy valahol megnézzenek.”

Szappanost kérlelni sosem kellett, hogy edzésre menjen, szorgalmas volt, pontosan tudja, hogy a szorgalma nélkül nem tartana itt. Túlzottan is önkritikus volt önmagával szemben, ha nem ment neki egy edzésen, akkor még félórát elment futni, hogy kiszakadjon belőle a feszültség. A pluszmunkát lelkiismeretesen elvégezte az NB III.-ban is, ennek látja a mai napig az előnyét.

„Ha esetleg elment volna a pályafutásom, nem szerettem volna vakarászni a fejemet, hogy valahol, valamelyik évben egy kicsit többet kellett volna tennem érte, és akkor nem így alakul. Sokszor kérdezik mostanában, hol voltam, amikor ezek a sztárok, akikkel szembe kerültünk, Ronaldo, Benzema, Firmino, Mané már neves játékosok voltak, most meg egyszerre ellenfélként tekinthetek rájuk. Még a kinti csapattársaim sem hitték el, hogy nekem 2018-ig a magyar élvonal sem jött össze. Nem hiszem, hogy sokan irigyeltek engem otthon, de tavaly nyáron jobb dolog nem történhetett volna velem, mint a Fateh-szerződés.”

Még akkor is, ha az egész ligában a kapusok közül ő kapta a legtöbb lövést, 71 védéssel büszkélkedett 17 forduló után. Pakson előfordult, hogy két meccsen csak egyszer tették próbára, itt 8-9 az átlag. A 9–0-s meccsen 28-szor vették célba a kapuját, ami rengeteg. 45 lövést kapott a tizenhatoson belülről egy fél szezon alatt, ami szintén rengeteg. A kinti értékelésekben sokszor kiemelték, milyen jól indít lábbal, mennyire jól mozgatja a társait hátulról.

„Pontosan tudom, sokakat érdekel a fizetésem otthon, itt viszont senkit sem. Belgiumban sem foglalkoznának ezzel. Ha itt valakinek szép autója van, akkor büszkén használja. Otthon inkább azt érzem, hogy szégyellnie kell az embernek, mert megszólják, miért feltűnősködik, több negatív feedback éri, mint pozitív, és ennek nem így kellene lennie. Ha most azt mondanám, hogy dupláját keresem, mint otthon, akkor egy kommentben biztosan megjelenne, hogy xy, tudja mennyit kerestem otthon, ezért én most ennyit kapok.

Innen már csak egy ugrás, hogy egy kommentből cikk legyen, és tényként állítsák, mennyivel több a pénzem. Na, én pont ezt nem szeretném, ezért hadd ne mondjak semmit. Ez nem udvariatlanság, inkább önvédelem.

Azt mindenki össze tudja rakni, hogy oda azért mentek a játékosok, mert jól megfizették őket. A tehetősebb csapatok nyilván többet adtak.”

Gerrard dicsérete, Firmino elismerő szavai

Szívesebben beszélt arról, mennyi pozitív dolog történt vele. Már önmagában az, amikor januárban hosszú idő után újra nyertek, a drukkereik velük énekeltek, egyenként éltették a játékosokat. „Egy olyan csapatnak, aminek annyi pontja van, mint a katicának, nagy szó, hogy nem lesznek a drukkerei türelmetlenek, hanem ugyanúgy szeretnek. Érezték rajtunk, hogy mindent megteszünk, de a felkészülés alatt elveszített heteket nem lehet bepótolni, bármennyire is igyekeztünk.”

Az egyik legnagyobb élménye az volt, amikor az ott edzősködő Steven Gerrard például megállította a meccs után a kezdőkörben, és a vállát veregetve gratulált neki mind a négy nagy védéséhez. „Teljesen spontán jelenet volt, ő keresett, nem én, az ilyesmi nagyon jólesik a léleknek. Ahogy az is jólesett, amikor Firmino bökött oda, hogy haver, ezt meg hogy fogtad meg?” (Gerrardot január végén menesztették az el-Áttifáktól.)

Szappanos kifejtette, már olyan válogatott kapusok érkeznek, akik a hazájuk válogatottjában rendszeresen védenek. Az en-Naszr kapusa a brazil válogatott Bento, a Damaké a román Nita, az el-Hilálban a marokkói Bono áll a gólvonalon, aki a 2022-es vb-n még a Sevilla játékosa volt. Az al-Kvadszija kapujában a belga Casteels áll, aki szintén válogatott, és aki Wolfsburgból igazolt át.

„Egyedül Bergwijnnek mondta azt a holland Ronald Koeman, hogy nem hívja meg, mert a pénzt választotta. Ez a szemlélet már nem általános, ami összefügg azzal, hogy a bajnokság színvonala egyre versenyképesebb. Amúgy Bergwijn is megdicsért egyszer azután, hogy megfogtam két ziccerét is egy meccsen.”

Örök kérdés, hogy a hazai bajnokság színvonalát eléri vagy meghaladja-e a szaúdi. Erre úgy felelt, hogy nem lehet összehasonlítani. Az ellenben látható, hogy ha izmosodik is az NB I., és a BL-győztes Naby Keïta a Fradiba szerződött, az araboknál Ronaldón kívül is vannak BL-győztesek, és olyanok is, akik ismeretlenebbek, miközben lenyomtak topligákban száz vagy százötven meccset is. Ők technikailag rendkívül képzettek, és erről minden fordulóban benyomást kaphatnak a nézők. (Akik sokszor hálásak, Fabinhónak például egyszer egy aranyórát adtak az autogramkérés mellé egy siker után.)

Lepörgött az a bizonyos film a válogatottnál

Szappanos a magyar élvonalban mutatott teljesítményével felkeltette Marco Rossi figyelmét. „2021-ig én csak kívülről néztem a válogatott moziját, aztán a születésnapomon ott voltam az edzőtáborban, majd San Marino ellen a kispadon. Ez egy álom volt nekem addig, és lepörgött az a bizonyos film a Puskás Arénában, pedig még csak pályára sem léptem. 2022-ben a görögök ellen adatott meg pár perc, de az nekem maradandó. Amikor mélyen voltam, akkor ez meg sem fordult a fejemben, mert én egyetlen korosztályos válogatottban sem kaptam lehetőséget. Azóta még háromszor ünnepelhettem a születésnapomat a válogatott edzőtáborban, nagyon szeretném, ha most novemberben is ott lehetnék.”

Szappanos tisztában van azzal, hogy egy átlagdrukkernek keveset jelent, hogy 2024-ben az Európa-bajnoki keretbe is bekerült harmadik számú kapusként. Neki viszont ez óriási megtiszteltetés volt. Pláne, hogy mivel sérüléssel bajlódott, kevésen múlt, hogy ne utazhasson Németországba. Marco Rossi mégis neki adta meg az esélyt, noha gondolkodhatott volna úgy is, hogy a fiatalabb Tóth Balázs legyen a csapattal, aki a jövő embere lehet.

A kerethirdetés után jött a kupadöntő, Szappanos a Paks vezére volt, hárította Varga Barnabás tizenegyesét, nem kapott gólt, és a hosszabbításban legyőzték a Ferencvárost. „Életünk nagy pillanata volt, nekem különösen, mert tudtam, hogy mehetek a nyáron az Eb-re.

Nehéz érzékeltetni, hogy egy harmadik számú kapusnak mi a feladata, milyen hatással, kisugárzással kell lennie a társakra, a csapatra, de nyilván nemcsak az a dolgom, hogy összeszedjem a labdákat.”

Rossi a szaúdi szerződés után sem gondolta úgy, hogy lemond róla, és ha a Paksban jó teljesítményt nyújt, könnyen lehet, hogy Magyarország ezredik válogatott mérkőzésén is ott lehet a keretben, és utazhat Isztambulba, a Nemzetek Ligája playoffjára.

Büszkeség kint, büszkeség Pakson

„Mint egy átlagember, átlagmunkás előtt, előttem is van jövőkép. Nekem, aki a foci aljáról jövök, már örülni kell annak is, hogy egy ilyen kiemelten követett bajnokságnak egy pici eleme lehettem. A foci alján nem jó lenni, és aki volt ott, nagyon meg tudja becsülni, amikor a sorsa jóra fordul. Nem véletlenül mondta Gomes, töltsön el büszkeséggel bennünket, hogy ebben a ligában játszhatunk, mert nagyon sokan vágyakoznak oda, de egy klub csak nyolc légióst alkalmazhat. Most a saját bőrömön érezhettem meg, milyen könnyű kikerülni. A bajnokságon belül egyébként van mozgás, igazolnak egymástól a szaúdiak.

Most azonban az a cél, hogy a Pakssal érjük el a nemzetközi kupát még egyszer, vannak visszatérők rajtam kívül is, van egy nagyszerű edzőnk, Bognár Gyuri, rajta leszünk az ügyön. Nagyon sok jó dolog történt kint velem, nyilván voltak árnyékosabb napok, ahogy egy házasságban, egy párkapcsolatban is vannak ilyenek. Tudom, hogy sokan úgy értékelik majd, hazakullogtam a kertek alatt, őket én nem akarom meggyőzni, de azt én tudom, hogy szakmailag is mennyire megérte. És még nincs is vége, ki tudja, mit hoz a nyár vagy éppen a következő ősz.”

A színmagyar Paks mindenesetre a Fehérvár ellen készül szombaton, és könnyen lehet, hogy már Szappanossal a kapuban. Bognár Györgyön múlik, hogy két héttel azután, hogy Ronaldóval állt szemben, most megadja-e neki a lehetőséget az NB I.-ben.