A Pálos út egy testi-lelki utazás, ami természetjárás közben érinti a pálos szerzetesek útjait, épületeit, betekintést nyerhetünk tanaikba, gondolataikba, és elmerülhetünk kicsit az önismeretben is. Mindezt túrázás, zarándoklat közben. Ehhez nem kell hívőnek lenni. Csupán egy dolog a közös: a természet iránti szeretet és az ebből fakadó kirándulásvágy. Három kijelölt útvonala van: Források útja a Budai-hegységben, Remeték útja a Pilis-hegységben, Szeretet útja a Visegrádi-hegységben. Vendégszerzőnk, a Hátizsákot fel! túrabloggere az elsőn, a Források útján kalauzol minket végig.
A Források útja átvisz Buda legszebb részein. Túránk a Szent Gellért tér melletti Sziklatemplomtól indul, átöleljük a Gellért-hegyet, majd a Tabánon, a Vérmezőn és a Városmajoron átkelve elérkezünk a Diós árok meredek útjához, ahonnan felmászunk a Normafára, hogy onnan leereszkedve megérkezzünk a célul kitűzött budaszentlőrinci kolostorromhoz.
Túrámat a Sziklatemplomnál kezdem egy kicsit esős-kicsit napsütéses októberi szombaton. Kalandos története van ennek a helynek: 1926-ban a gellérthegyi Szent Iván-barlangból alakítottak ki egy kápolnát, majd pár évvel később robbantásos technikával bővítették, mígnem 1934-re megépült a Sziklakolostor, kifejezetten a pálos rend számára. A későbbi szovjet megszállás és kommunizmus nem kedvezett nekik: beszüntették a szerzetesrendek működését. A rendszerváltás után a pálos atyák visszakapták a kolostorukat. A bejáratot elzáró két méter vastag betonfalat 1992-ben lebontották, s újra megnyílt a Sziklatemplom.
A Pálos rend
Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. A máig létező rendet Boldog Özséb 1250 körül alapította, miután egy látomása arra ösztökélte, hogy a szétszórt remetéket összegyűjtse. Védőszentjükként Remete Szent Pált választották, aki vélhetően az első igazi remete volt. A pápa 1308-ban nyilvánította őket renddé. Jelenleg öt rendházuk van: Pécsen (Szent Imre), Budapesten (Sziklatemplom), Márianosztrán, Petőfiszálláson, s a székelyföldi Hargitafürdőn. Mára a Magyar Pálos Rend 717 éves.
Az elágazásnál található ellenőrzőpontnál bélyegzek, azaz igazából satírozok helyette. A Pálos út állomásainak oszlopainál ugyanis kis dombornyomatok találhatóak. Ha ezeket a vezetőfüzet megfelelő részébe satírozzuk ceruzával, tollal, vagy akár tintával, a három túra végén egy képet kapunk. A teljes képet bemutatva pedig egy szép jelvény jár emlékbe.
Odafelé a metrón már elolvastam az állomáshoz tartozó elmélkedést, így azt csak átfutom, s a füzetben feltett kérdéssel a fejemben indulok tovább: mi az ami újra meg újra megjelenik nálam és akár már a gyerekkoromban is jelen volt? Valószínűleg a lázadásom és a makacsságom. A zöld sáv jelzést követve haladok a lépcsőfokokon. Az utóbbi két évben többször jártam a Gellért-hegyen, így ismerősek voltak az utak. A korai időpontnak köszönhetően még alig van turista.
1,6 kilométerrel később a második állomásponthoz, a Filozófusok kertjéhez érek. Sajnos itt már több a turista, így nem sokat időzök kedvenc szobraim között. Szerencsére Buda királyfi és Pest királykisasszony szobrát még le tudom fényképezni bámészkodók nélkül – ez korábban még sose sikerült.
A következő 2,8 km-es szakasz a Tabánon, a Horváth-kerten és a Vérmezőn át vezet. Mindhárom parkban sok a sétálgató ember vagy játszó kutyus az ősz színes falevelei között. A harmadik pont a városmajori templom. Itt leülök a gesztenyefák alatti egyik padra, megeszek egy almát és egy előző este kisült kölestúrós batyut, úgy olvasom el a következő fejezetet, ami a gyengeségekről szól.
A pihenő után a lila Mária-út jelzést követve átsétálok a Városmajor parkján, majd a Szent János Kórház oldalán található Diós árkon kezdem meg a kaptatást a hegyre. A Susogó utca hosszú lépcsősorának legtetején fogad újabb állomáspontunk, a Kútvölgyi kápolna. A legenda szerint 1753-ban egy gyermek beleesett az itteni kútba, de megtaláltak és kimentették. Csodával határos módon nem süllyedt el a vízben. Elmondása szerint egy álomszép néni tartotta palástján a víztükör felett, ő mentette meg. Szülei hálájuk jeléül egy fa templomot emeltek a kút mellé, ami ma is áll.
Továbbra is a lila Mária-út jelzést követem a meredek utcákon, végül megérkezek a Normafa szélére. Az Anna-rét sarkában vár az Anna-kápolna, az ötödik állomás. A kis kápolnát 1825-30 között emelték, de 1952-ben lerombolták. 1992-ben széleskörű összefogással újjáépítették. A megállóban a természet fontosságáról olvashatunk. Születésünk óta vágyunk a természetre, az erdő közelségére, a fák, a virágok illatára, a hegyek látképére. Nem véletlen, hogy a Normafán mindig sokan vannak.
Utolsó állomáspontunk 3,5 km-rel távolabb és 160 méterrel lejjebb fekszik, amelyhez a kék Mária jelzést kell követnünk. A Libegő épületénél áttérek az aszfalt mellett haladó útvonalra, ami lassan ereszkedik. Néha hallani a gyermekvasút mozdonyának füttyét. Lecsorgok a gerincen, ahol a kövek a tegnapi egész napos esőzéstől csúszósak. Átkelek a Budakeszi úton, és megérkezek az egykori budaszentlőrinci pálos kolostorromhoz. A forgalmas közút közel van, de a madarak éneke olyan hangos, hogy szinte elnyomja a hangját.
A 13. században épült kolostort nagyszabású építkezéssel bővítették, amikor 1381-ben Nagy Lajos király elhozatja Velencéből Remete Szent Pálnak, a rend névadójának földi maradványait. Az évek során folyamatosan változó és egyre nagyobb alapterületű templom és kolostor a rend központjává vált, ám 1526-ban a törökök elpusztították.
A túrának itt vége. Számomra a zarándoklat erős kifejezés lenne rá, inkább egy egyedül teljesített túrának éreztem. Mindössze egy füzet volt a társam, ami két állomás között ellátott gondolkodni valókkal. Mert a füzetbe leírt vagy a telefonról hangfájlként elindított gondolatok akkor is megállják a helyüket, ha elvonatkoztatunk a vallástól. De önmagában a 15 kilométeres, egész napos gyaloglás, a magányos túra is nagy hatással lehet ránk. A Pálos Utak egy testi-lelki kirándulásra invitálják a természetjárót, s a kezébe adják a döntést, mit valósít meg belőle.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Pálos utak két másik kijelölt útvonala hosszabb. A 26 kilométeres Remeték útja átvezet a Pilis-hegység egykoron remeték lakta tájain, a 29 kilométeres Szeretet útja pedig a Visegrádi-hegységben kanyarog. Az út végig jól jelölt, bár van egy-két rész ahol jobban kell figyelni. Többször a pálos utas matricák vagy felfestett jelzések segítenek.
Akár egyben, akár szakaszolva, akár kis körökre osztva is lehet teljesíteni a túrákat. Érdemes beszerezni a vezetőfüzetet, aminek megfelelő részeit besatírozva végül jelvényt kaphatunk. Emellett érdekes olvasmány is, mert minden állomásponthoz egy elgondolkodtató szöveg tartozik, egy kérdéssel kiegészítve. Ezen a kérdésen a következő pontig rágódhatunk. A vonatkozó tartalmat a honlapon is elolvashatjuk, illetve audio fájlként is meghallgathatjuk akár menet közben. A kézzel fogható füzet térképet, szintábrát, a túrával kapcsolatos adatokat is tartalmaz.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
Hasonló túrák a fővárosban és környékén:
