Sikeres üzleti karrier mellett is megéri doktori fokozatot szerezni

Miért döntöttek úgy, hogy nem elég a mesterdiploma, tudományos doktori fokozatot is szeretnének?

Antal Kristóf: Régi álmom volt a PhD. Édesapám Győrben volt egyetemi tanár, így kicsit a célom volt, hogy a nyomdokaiba lépjek. Inkább hobbiszinten gondolkoztam, nem feltétlenül az volt a tervem, hogy teljesen akadémiai pályán maradjak. Érdekelt a szakma, a gazdaságinformatika és a folyamatmenedzsment, és az sem utolsó szempont, hogy az üzleti életben is presztízst jelent, ha valakinek doktori címe van. Azért kezdtem most a képzést, csaknem 25 évvel a – Corvinus elődjén szerzett gazdaságinformatikus – mesterdiploma megszerzése után, mert most vagyok abban a korban, amikor tudok aktívan tanulni, kutatni és van annyi időm, hogy ebből valamit fel is építsek.

Ertl Antal: A katedra, a tanítás már elsőéves hallgató koromban is nagyon szimpatikus volt, így már akkor elhatároztam, hogy tudós akarok lenni, bár fogalmam sem volt róla, ez pontosan mit takar. A közgazdász elemző mesterképzés alatt – amit 2019-ben fejeztem be itt a Corvinuson – elkezdtem tanítani egy kicsit, és belekóstoltam a tudományos életbe is. Azért jelentkeztem a doktori képzésre, mert a jövőben is tanítani és kutatni szeretnék, és mindkettőhöz kell a PhD-fokozat. Ami még motivált, hogy doktoranduszként értelmes és okos emberekkel van körülvéve az ember – és ott van a tudományos kíváncsiság is.

Miért pont a Corvinus doktori képzését választották?

Antal Kristóf: Mivel ezen az egyetemen végeztem, és a gazdasági, üzleti életben Magyarországon a Corvinus még mindig egy kiemelten elismert képzőintézmény, egyértelmű volt számomra, hogy az anyaegyetememre térek vissza. Emellett nagyon szerettem is a Közgázra járni – még a központi épület illata is megszokott, jó emlékeket ébreszt bennem.

Ertl Antal: Mivel közgazdaságtani doktori iskolából amúgy sincs nagyon sok itthon, szerintem a Corvinus egy nagyon jó választás ezen a területen. Emellett a doktori képzésben nagyon fontos, hogy ki a témavezetője az embernek. Nekem egy nagyon jó témavezetőt sikerült találni, akivel megtaláltuk a közös hangot, és akivel már a felvételi jelentkezés során összekapcsoltak, ő Kiss Hubert János, a Közgazdaságtan Intézet docense.

Hol dolgoznak jelenleg, mekkora időráfordítással jár a képzés, és hogyan egyeztetik össze a munkahelyükkel?

Antal Kristóf: Még az egyetem mellett, 1998-ban elkezdtem dolgozni egy tanácsadó cégnél, majd könyvvizsgálóként, gazdasági vezetőként folytatódott a karrierem. Az elmúlt években már a saját családi cégemben dolgozom tanácsadóként; én csak így látom elképzelhetőnek, hogy a munkával párhuzamosan a doktorit is végezzem. Csökkentettem a terhelést, már nem vállalok heti 40-50 óra munkát, inkább 20-30-at, emellett rugalmasan be tudom osztani az időmet. Egy kötött, 40 órás munka mellé biztosan nem férne be a doktori. Általánosságban az utóbbi pár évben elterjedt home office sokaknak jól jön, mert nagyobb rugalmasságot biztosít. Ha például délután 1 órától 3-ig kell órát tartani, akkor az is megoldható úgy, hogy a munka nem sínyli meg. A képzés maga egy héten nagyjából 20 óra ráfordítást jelent, azaz egy félállásnak felel meg.

Ertl Antal: A doktori képzés és maga az akadémiai pálya egyébként nagyon hasonlít egy egyéni vállalkozáshoz: annyit teszel bele, amennyit szeretnél, és az eredmények attól (is) függnek, mennyit dolgozol vele. Nekem félállásom volt a doktori mellett, és munkahelyem nagy előnye volt, hogy tudtam publikálni is. Sokat számít, mit dolgozik az ember, hogy az kapcsolódik-e a kutatási témájához, esetleg hozzáfér-e adatokhoz, amit felhasználhat a kutatásában is. A képzésben szerintem is legalább félállással kell számolni, amit esetenként este és hétvégén is végez az ember – ezért jó, ha olyan dologgal foglalkozol, amit szeretsz.

Egy hét múlva lejár a most szeptemberben induló doktori képzés jelentkezési határideje. A későn ébredőknek: mennyire volt bonyolult összeállítani a jelentkezési anyagot?

Antal Kristóf: Alapvetően a pályázati anyag, dokumentumok összeállítása olyan, mint egy állásra jelentkezés. Ami nekem nehézséget jelentett, az a kutatási terv összeállítása volt, mivel az üzleti oldalról jövök, nem tudtam, hol áll most a szakterületem, az üzleti folyamatmenedzsment tudományos oldala. A terület itthon kevésbé kutatott, ezért is nehéz volt felmérnem, hol érdemes becsatlakozni. Szerencsére már az online felvételi beszélgetés során segítettek, hogyan érdemes alakítani a kutatási tervemet, ami a rákövetkező években is elég sokat formálódott.

Ertl Antal: Jelentkezéskor nekem nagyon határozott elképzelésem volt a kutatási területemről, tudtam, pontosan mit szeretnék, milyen célokat, milyen módszertannal tervezek elérni. De még ez is jelentősen finomodott az évek során. Viselkedési és kísérleti közgazdaságtannal foglalkozom, ami a pszichológia, a szociológia és a közgazdaságtan határterülete, nem sokan művelik itthon.

Hogyan alakult ki a kutatási területük végleges formája?

Antal Kristóf: Mindig afelé irányítottak az egyeztetések során, hogy egy nagyon szűk területet kutassunk le, mert nagyon mélyre kell ásni és olyat találni, amit a világon még nem kutatott senki. A kutatási témám az üzleti folyamatok heurisztika-alapú újratervezése az egészségügyben. A heurisztika a legjobb gyakorlatot jelenti. Az üzleti folyamatok automatizációjáról, hatékonyabbá tételéről mindenki hallott, de az egészségügyben vannak olyan tudásintenzív folyamatok, amiket nem lehet automatizálni – viszont lehet optimalizálni. Modulárisan, elemekből felépülő folyamatokról van szó, ahol az adott egyedi esethez lehet igazítani a modulok optimális sorrendjét. Például egy adott betegség kezelésekor az alkalmazott vizsgálatok és sorrendjük folyamatosan függ a beteg állapotától és a vizsgálati eredményektől, nem lehet előre meghatározni a folyamatot – ennek az optimalizációját kutatom.

Ertl Antal: A viselkedési és kísérleti közgazdaságtan elég tág terület, része a pszichológiai faktorok vizsgálata is, például hogyan, milyen szempontok szerint döntenek az emberek. Ide tartozik a veszteségelkerülés, ami azt jelent, hogy sokkal érzékenyebben reagálunk a veszteségeinkre, mint a nyereségeinkre. Ennek bebizonyítására egy kísérletet végeztünk a hallgatók között: az egyik kurzusban egyes szemináriumi csoportokban nem pontokat szereztek, hanem a maximális pontról indultak, és ebből vontunk le, ha valamit nem csináltak jól vagy nem készítettek el időre. Azt találtuk, hogy legalább 5 százalékkal jobban teljesítettek azok, akik „pontot veszítettek”, a másik csoportokhoz képest, amelyek a szokásos módon gyűjtötték a pontokat. Ez már egy jelentős különbség.

Oktatóként nehéz a felkészülés az órákra?

Ertl Antal: Nekem maga a tanítás tetszett meg az elejétől a tudományos életben, 2018 óta tanítok különböző módokon az egyetemen. A PhD-hallgatók általában alapozó kurzusokat szoktak tanítani, a Közgazdaságtan Intézetnél például mikroökonómiát, makroökonómiát. Nekem személyesen is nagyon sokat segített a tanítás. Egyrészt elmélyíti a már meglévő tudást, mert egészen más elmagyarázni másoknak egy összefüggést, akár egy kereslet-kínálatról. És adott egy kiállást is; a tudományos életben is sokat segített, nem jövök zavarba attól, ha hatvan szempár rám koncentrál. Tanítani lehet magyarul és angolul is, ami szintén más-más kihívás.

Antal Kristóf: Korábban már tartottam vállalati oktatást, így nem volt idegen a helyzet. A gazdaságinformatika egy nagyon gyakorlatorientált terület, és egyre inkább értékelik az egyetemen azt a tudást, amit az üzleti életből lehet bevinni az oktatásba. Még ha az adott tantárgy elméleti részében nem is mélyedtem el, mert nem a szakterületem, viszont a gyakorlatban évtizedek óta ezt csinálom, így nem igazán tudnak olyat kérdezni a hallgatók, amire nem tudok válaszolni. Emellett mivel évekig Németországban éltem és dolgoztam, jól beszélem a nyelvet, így adta magát, hogy a Corvinus német nyelvű képzésében (DSG) is oktassak alapszakos hallgatókat.

A Corvinus teljes doktori képzése angol nyelven folyik. Mi jelent esetleg nehézséget ebben, és mi könnyebb, mint egy magyar nyelvű képzés esetén?

Antal Kristóf: Nagyvállalati környezetből jöttem, ahol teljesen természetes az angol nyelv használata. Szükségszerűség is, hiszen a tudományos kutatások nyelve az angol, a tudományos cikkek 95 százalékát angolul írják. A konferenciákon is angolul kell előadni – de nekünk segít is, hogy mindenhol ezt használjuk, nem kell ide-oda váltani.

Ertl Antal: A Közgazdaságtan Intézetben nagy a külföldi professzorok aránya, és nemcsak a PhD-programban, az intézetben is az angol a munkanyelv. Két magyar kutató egymás között is csak az angol szakszavakat használja, úgyhogy a külföldi magyar kutatókkal is sokszor az angol a munkanyelvünk.

Milyen külföldi konferenciákra jutottak el a képzés kapcsán?

Antal Kristóf: Az én szakterületemnek, az üzleti folyamatmenedzsmentnek (angolul business process management, BPM) van évente egy nagy konferenciája mindig változó helyszínen. Voltam Utrechtben, Krakkóban, az idén pedig Sevillában tartják. Ez egy 2-300 fős konferencia, és mivel nagyon speciális a terület, Magyarországról én voltam egyedül. Egy konferencia nem csak a tudáscseréről szól, hanem a kapcsolatépítésről is, például ennek köszönhető, hogy be tudtuk kapcsolni egyetlen magyar egyetemként egy nemzetközi kutatóhálózatba (ERCIS) a Corvinust.

Ertl Antal: Vannak nagyon jó hazai konferenciák is, például a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesületé, de nemzetközileg Prágában és Brnóban voltam a fiatal közgazdászok találkozóján. Krétán voltam egy nyári egyetemen, ahol például chicagói professzorok is oktattak a szakterületemen, ide a világ minden szegletéből jöttek emberek, nagy élmény volt, és kooperációs lehetőséget is találtunk. A konferenciák arra is jók, hogy visszajelzéseket kapjak a tudományos munkámra, valamilyen kutatási ötletemre, cikkírásra vagy akár az előadásmódomra.

Bár maga a képzés ösztöndíjjal ingyenes, sokan egészítik ki a havi 140-180 ezer forintos állami ösztöndíjat – egyúttal elmélyülnek egy-egy területben – a PhD-hallgatóknak elérhető különböző pályázatokkal. Milyen tapasztalataik vannak ezen a téren?

Ertl Antal: Az állami ösztöndíj mellé elérhető még a Corvinus Doktori Ösztöndíj is – ez nem keverendő össze az alap- és mesterképzésen tanulóknak térítésmentességet adó „sima” Corvinus Ösztöndíjjal –, ami havi 320 ezer forintra egészíti ki az államit. Az idén részt vettem az Új Nemzeti Kiválóság Programban (ÚNKP) – új nevén Egyetemi Kiválóság Ösztöndíj Programban (EKÖP). Jó lehetőségnek tartom, mert jelentős ösztöndíjról van szó, és a megszabott határidő is ösztönzött, hogy befejezzem a kutatást. Az ösztöndíjak közötti eligazodást segíti az egyetem is, de kell egy kis utánajárás az interneten, mert sok ad hoc ösztöndíj és pályázat elérhető, egy egész iparágat lehetne építeni az ösztöndíjak összegyűjtésére.

Antal Kristóf: Elég sok pályázat létezik, amelyek jó része a fiatal kutatókat támogatja, így ezekből én korosztály alapján kiesek. Viszont indokoltnak is tartom a pályájuk elején lévő hallgatók támogatását, akik szakmailag, üzletileg nem értek még el arra a szintre, hogy egy félállással kvázi keresztfinanszírozzák a doktori képzést. Viszont egy, nem a szakterületemhez kötődő, hanem általános kutatáshoz kapcsolódó külföldi – németországi – ösztöndíjban valószínűleg részt fogok venni.

Mit üzennének azoknak, akik fontolgatják a jelentkezést a doktori képzésre?

Antal Kristóf: Én több évtizedes szakmai tapasztalattal a hátam mögött tértem vissza, és így is megérte. A képzés lehetőséget adott arra is, hogy alapítsak egy szakmai egyesületet (BPM-H néven) a kutatási területemen, több céllal: egyrészt így tudunk elmélyedni a szakmában, szakmai párbeszédet folytatni, és emellett a networking is jelentős cél. Tudományos oldalról tudunk cégeket megkeresni, tudományos, oktatási céllal, így az üzleti életben is kicsit monetizáljuk a doktori képzést. Hónapok alatt több száz üzleti kapcsolatom épült így fel, amit csak tanácsadóként nem tudtam volna megvalósítani. A kutatás is segíti a munkát. Szerintem ez egy nagyon jó párosítás, és pénzügyileg is kifizetődő közép- és hosszú távon.

Ertl Antal: Nagyon inspiráló, hogy egész nap okos emberek között lehetek, sok kutatási szeminárium van a Corvinuson, sok vendégelőadó is megfordul itt, akikkel sokszor külön is el lehet beszélgetni. Nagyon jó tapasztalat főleg akkor, ha van egy kutatási ötletem, és akár kooperálni is tudok egy külföldi professzorral. Ha az embert a tudományos kíváncsiság ösztönzi, nagyon jól megtalálhatja a számítását az egyetemen.