Egy szegedi kutató digitális módszerrel rajzolja meg a több száz éve elesett katonák arcképét

Jövőre, a mohácsi csata 500. évfordulóján megnézhetjük a csata és az ahhoz kapcsolódó kivégzések áldozatai közül néhánynak az arcát egy helyszíni kiállításon, amelyet most készítenek elő. A képmásokat a tömegsírba eltemetett maradványok alapján rekonstruálja Kis Luca, a Szegedi Tudományegyetem kutatója a régészeti leletek, tudományos tények és adatok feldolgozásával és számítógépes programok segítségével.

Sok kép maradt fenn uralkodókról, hadvezérekről, és főúri családtagokról is készültek régen festmények vagy rajzok, de a közembereket ritkán ábrázolták, az ő kinézetük nagyrészt ismeretlen előttünk. A régi korok embereinek hiteles megjelenítését a tudományos alapokon álló arcrekonstrukcióval lehet megoldani. Még kevesebb kép maradt az évezredekkel ezelőtt élt ősökről, akiknek a csontvázát azonban szintén megtalálták a régészeti kutatások során.

Az országban egyedülállók azok az arcrekonstrukciók, amelyeket az SZTE Biológiai Intézet Embertani Tanszékének tudományos munkatársa létrehoz, ehhez a munkához többféle képzettségét is felhasználja: Kis Luca biológia–rajz szakos tanár, antropológiából doktorált, továbbá tanult 3D grafikát és számítógépes animációt is. Gyerekkora óta fest és rajzol, a gimnáziumi évei alatt gyakran portrékat is készített.

Kis Luca is dolgozott a mohácsi ásatáson, ismeri a helyszínt, és a rekonstrukciók készítéséhez a csontvázakat és a további leleteket használja fel. Az arc modellezéséhez természetesen a legfontosabb a koponya, amellyel akkor lehet dolgozni, ha viszonylag épségben megmaradt. Ez a tömegsírban eltemetettek körében elég ritka, mivel az egymásra dobált testek az évszázadok során nagymértékben roncsolták egymást. Az egyik tömegsírból feltárt hozzávetőleg 250 koponyának jó esetben a tizede alkalmas az arcrekonstrukcióra. A csontváz más részeire is szükség van, azok sem minden halott esetében kerültek elő, a szerencsés eset az, ha az ásatás során sikerült minden darabot egymás mellett megtalálni.

A rekonstrukciós folyamat megkezdése előtt Kis Luca elvégzi a csontváz antropológiai vizsgálatát, hogy meghatározza a rég meghalt ember nemét és életkorát. Fontos szempont, hogy arcvonásai alapján nagy valószínűséggel melyik nagy földrajzi csoporthoz tartozhatott, amihez a genetikai elemzés is támpontokat ad. A DNS-vizsgálat alapján kideríthető, hogy milyen volt az illető szemének és hajának a színe, valamint bőrének a tónusa.

Egyéni részleteket is meg lehet állapítani, például, hogy volt-e olyan betegsége a régmúltban élt embernek, ami hatással volt a külső megjelenésére, a lepra és a szifilisz például az arcon is hagyhatott nyomot. Következő lépés a koponya és a vállrégió csontjainak digitalizálása és méretarányos beolvasása egy digitális modellező programba. Ezután kezdődhet meg a szobrászi folyamat a digitális térben.

Mindez hasonlít a bűnügyi nyomozók munkájához, amelyben szintén fontos, hogy minél több hiteles részletet sikerüljön kideríteni a halottról, és azokat tényekkel alátámasztani. Az arcrekonstrukciót és a hozzá kapcsolódó eljárásokat leggyakrabban a bűnügyek felderítésénél, illetve áldozatok azonosításánál alkalmazták. Kis Luca olyan módszereket használ, amelyek az igazságügyi orvostanban is elfogadottak, például az eltűnt emberek azonosításánál.

A folyamat nem úgy történik, hogy a megfelelő adatok megadása után a program önállóan létrehozza az arcot, hanem épp ellenkezőleg: a rekonstrukció vagy modell megalkotása a szobrász munkájára hasonlít, minden lépést saját kezűleg kell megtenni. A digitális arcrekonstrukció azonban sokkal fejlettebb módszer, mint amit egy hagyományos szobrászati eljárással meg lehetne valósítani.

„A különbség az, hogy digitális anyagot használok digitális eszközökkel, és azzal a nagy előnnyel, hogy itt jobban ellenőrizhető és javítható a folyamat közben a rekonstrukció.”

Egy ember arcának a modellezése aprólékos munka, legalább két hónapig tart. A leletek feldolgozásához anatómiai ismeretek is szükségesek, és a helyes képalkotáshoz az apró részletek méreteinek egymással arányosnak kell lenniük, amit tudományos adatbázis használata tesz lehetővé. Minden részletet azonban nem lehet így meghatározni, mert a csontok nagyon kevés információt adnak arról, hogy az egykori embernek milyen volt a tápláltsága, tehát pufók vagy beesett arcú volt-e, ezért a rekonstruálandó emberek átlagos testalkattal ábrázolhatók. Az arc rétegeit külön-külön is elmenti a program, azaz szükség esetén lehet módosítani az egyes rekonstrukciós lépéseken.

A munkához több 3D grafikai programot is használ a kutató, az egyik ugyanaz, amiben a Trónok harca tévésorozat sárkányait is elkészítették. Kis Lucának meg kellett tanulnia a szoftverek használatát, közben saját magának kellett kitalálnia, hogy a számítógépes játékok vagy filmek készítéséhez megtervezett programban hogyan tudja megvalósítani a saját, tudományos igényű feladatait.

Avar harcos Kunszállás mellől

Az egyik, már elkészült arcrekonstrukció egy tudományos szempontból jelentős avar kori temetkezési hely újabb régészeti és természettudományos feldolgozása révén valósult meg. Lezsák Gabriella régész könyvet is írt erről a kutatásról. Az arcrekonstrukcióhoz segítséget jelentett a Kunszállás közelében a sírban megtalált tárgyak elemzése is. Az avarokról és más keleti nomád népekről fennmaradt írásos emlékek és az egykori ábrázolások nyomán tudni lehet, hogy a férfiak gyakran színes szalagokkal befonva hordták a hosszú hajukat, és díszes csattal, úgynevezett varkocsszorítóval fogták össze a copfot, amelyet szintén az eredeti tárggyal méretarányosan kellett modellezni a programban.

Az avar férfi sírjában két darab arany hajcsatot találtak a régészek, ezek az arcrekonstrukción is láthatók. Azt is írott források, más népek beszámolói idézik fel, hogy az avarokhoz hasonló kultúrákban, a nomád népek körében a férfiak gyakran kitépték az arcszőrzetüket. A Kunszállás melletti sírban a régészek egy csipeszt is találtak, amely a szőrtelen arcra utal. Felleltek ruhafoszlányokat is, ezek alapján a számítógépes képen vászonruhában látható az avar férfi. A digitális technika előnye, hogy a számítógépes grafikában a ruházaton és a hajviseleten is lehet úgy változtatni, hogy az arc formája megmarad, azaz több változat is készíthető a képből. A részletek megalkotásához Kis Luca a régészekkel, genetikusokkal és történészekkel beszéli meg a fontos tényezőket, és az eredményt is megmutatja nekik.

A jelenlegi feladatain túl szeretne az arcrekonstrukciós módszerek továbbfejlesztésében is részt venni. Szerinte a jövőben a mesterséges intelligencia is szerepet kaphat az arcrekonstrukcióban, de belátható időn belül nem lehet kihagyni ebből a munkából az emberi szakértelmet és az alkotó képzeletet.