Magyarországon parlamenti többséget csak egyéni választókerületi győzelmekkel lehet szerezni. Ezért is merül fel újra és újra Magyar Péter színre lépése óta, hogy a Tisza Párt számára az egyik legnagyobb politikai kihívást a 106 egyéni képviselőjelölt kiválasztása jelenti. Ezt mondja számos politikai elemző, és erre csatlakoztak rá a 2022-ben összefogott ellenzéki pártok politikusai, közülük is főleg azok, akik a legutóbbi választáson győzni tudtak egyéni választókerületükben.
Érthető persze, hogy ők a jelölt személyének fontosságát hangsúlyozzák, de jogos kérdésként merül fel, hogy valójában mekkora húzóerőt jelent egy jól kiválasztott képviselőjelölt, hogyan befolyásolja ez a végső eredményt. Jelen elemzésünkben erre kívánunk választ adni azzal, hogy az 1990 óta lezajlott kilenc parlamenti választás során az egyéni képviselőjelöltekre leadott szavazatokat összevetettük a jelöltek jelölőszervezeteinek adott kerületbeli teljesítményével. Hangsúlyozzuk, hogy az elemzésbe nemcsak az egyéni mandátumot szerzett képviselőket vontuk be, hanem minden jelölt felkerült erre a listára, aki legalább öt százalékponttal több szavazatot szerzett az őt – akár kívülről – támogató jelölőszervezet(ek)nél, függetlenül attól, hogy végül megnyerte-e a választást.
Magyarországon két választás között hajlamosak vagyunk megfeledkezni a különböző közvélemény-kutatások százalékait nézegetve, hogy amúgy két szavazatunk van, és dönthetünk akár úgy is, hogy mást támogatunk egyéniben és mást listán. Az esetek túlnyomó többségében a választók nem osztják meg egyéni és listás szavazatukat, de egy-egy, helyben jobban beágyazott jelölt népszerűsége meghaladhatja a pártjáét, ilyen esetben más pártok támogatói is átszavazhatnak rá.
Egy helyben népszerű jelölt jól sikerült kampányával akár a pártja helyi támogatottságát is növelheti. Ez annyiban bonyolítja elemzésünket, hogy ez a hatás csupán a választási eredmények alapján nem mérhető, nem tudjuk elkülöníteni egy párt népszerűségének növekedésében azt a részt, ami az adott jelölt személyének köszönhető attól, amely az országos kampány eredménye. Így marad azoknak a jelölteknek a vizsgálata, akik a pártjuk támogatóin kívül is meg tudtak szólítani szavazókat, ez ugyanis jó fokmérője lehet a helyi beágyazottság meglétének. Pedig, ahogy ez majd későbbi elemzésből ki is derül, az adott jelölt pártjának támogatottságára kifejtett jótékony hatása még talán fontosabb is, mint saját jó szereplése.
Mindenesetre ezzel az elemzéssel meghatározható az elmúlt 35 évben legjobban teljesítő jelöltek névsora. Azoké, akiknek a helyi beágyazottsága a választási eredményben is megmutatkozott. Ezenkívül rávilágít arra, hogy egy választáson a párt vonzereje számít-e inkább, vagyis bárki legyen is a jelölt, a szavazók hajlandóak lesznek támogatni, vagy az adott jelölt személyének beágyazottsága is döntő lehet, akár a választási győzelem kérdésében is.
Rendszerváltó arcok
Az egyértelműen kijelenthető, hogy a listájuk támogatottságához képest jól teljesítő jelöltek jóval többen voltak az 1990-es években, mint az ezredforduló után. Ebben persze a politikai táborok tömbösödése is szerepet játszott, a rendszerváltás utáni első három választáson még rendre hét-nyolc pártnak volt valós esélye a bejutásra, az ezredforduló óta jellemzően két nagy politikai tömb versenye a választás.
Ezért is lehet, hogy az összesen 241, pártja eredményét legalább öt százalékponttal felülmúló képviselőjelölt több, mint fele (129) az első három parlamenti választáson érte el kiemelkedő eredményét, pedig 1994-ben rendkívül kevés ilyen jelölt akadt.
A felülteljesítés rekordját már egyből az első szabad választáson felállította a rendszerváltás előtti utolsó magyar miniszterelnök, Németh Miklós, aki a szerencsi központú Borsod megyei 11-es választóskerületben majdnem 36 százalékponttal szerzett több szavazatot (60 százalékot), mint pártja, az MSZP (24,3 százalék). Ezzel már az első fordulóban mandátumot szerzett. Jól szerepelt a később Orbán Viktor tanácsadó testületeiben felbukkanó egykori állampárti vezető, az ideiglenes köztársasági elnök Szűrös Mátyás is. Ő a püspökladányi kerületben 10 százalékponttal múlta felül az utódpárt eredményét, de így is csak a második fordulóban sikerült mandátumot szereznie.
1990-ben a Fidesznek még csak három jelöltje mondhatta el magáról ugyanezt: Orbán Viktor, Szájer József és Fodor Gábor. Viszont közülük csak Szájer József nyert egyéni mandátumot az első szabad választás alkalmával.
1994-ben az MSZP letarolta az egyéni választókerületek jelentős részét, megnyerve a 176-ból 149-et, tehát a körzetek 85 százalékát. Ennek ellenére a saját listájánál jobban csupán egy szocialista jelölt szerepelt, Keleti György, Komárom megye 3-as (Kisbér központú) kerületében. Keleti a rendszerváltozás időszakában volt a Honvédelmi Minisztérium szóvivője, és ilyen minőségében számos alkalommal szerepelt szakértőként az 1989-es romániai forradalom vagy akár a délszláv háború idején különböző műsorokban, így országos népszerűsége megkérdőjelezhetetlen volt. Az MSZP pedig tarolt a pártlistás szavazáson, csaknem kétszer annyi szavazatot szerzett, mint a második helyen végző SZDSZ. Az MSZP listán százezerrel több szavazatot kapott, mint egyéni jelöltjei az első fordulóban. A legtöbb jól teljesítő jelöltet viszont az SZDSZ adta, de a listán megjelent Hódmezővásárhely legendás polgármestere, Rapcsák András is, aki Lázár János mentora volt még a '90-es években.
A legtöbb jól teljesítő jelölt a rendszerváltozás utáni időszakban mindenképpen 1998-ban volt, ahol a széttöredezett jobboldali pártstruktúrát a szavazóik úgy próbálták megoldani, hogy jelentős mértékben átszavaztak a helyben esélyesebbnek hitt jelöltekre. A jelenség sikeresnek volt mondható, hiszen az összesen 44 jól teljesítő jelöltet felvonultató három jobboldali párt (Fidesz, MDF, FKgP) kormányt is tudott váltani 1998-ban. Számításaink kizárólag az első forduló eredményeire alapulnak, a második fordulós visszaléptetések ezt nem befolyásolták.
A tömbösödés kora
2002-től kezdődően már nem ment 30 fölé a jól teljesítő jelöltek száma, hanem a 20-30-as sávban maradt meg, mégpedig úgy, hogy a legtöbb ilyen jelölt az amúgy a támogatottságát folyamatosan erodáló SZDSZ-ből kerül ki. Ez igaz 2010-re is, ahol a hatalmas választási vereséget elszenvedő MSZP egyéni jelöltjei közül teljesítettek jobban 18-an, de közülük is csak az angyalföldi Tóth József tudta a kerületét megnyerni.
A 2010-es hatalomátvétel után pedig még inkább lecsökkent a saját listájukhoz képest jól teljesítő jelöltek száma. Ez részben a választási szabályok módosításából is fakad, a második forduló eltörlése előzetes megállapodásra, a jelöltállítás koordinálására sarkallja a tagoltabb ellenzéki tömb pártjait. Ezért is kivételes a 2018-as választás, amikor az ellenzéki pártoknak csak egy része koordinálta a jelöltállítást. A szavazók jelentős része viszont a Fidesszel szembeni legerősebb jelöltet kereste, így 32 ellenzéki jelölt jóval több szavazatot kapott, mint az őket támogató pártok együttvéve. Ebben az esetben az adott jelölt jelölőszervezetének számítottuk azt a pártot is, amely nem indított ellenjelöltet, így külső támogatást nyújtott részére.
2018-ban a legtöbb felülteljesítő jelölt MSZP-s volt. Ez nem meglepő, mert az átszavazási hajlandóság a nagyvárosokban volt jelentősebb, ahova a vidéki bázisai 2010-es elvesztését követően visszaszorult. A baloldali jelöltek közül a legjobban a szegedi Szabó Sándor, a korábbi pártelnök Molnár Gyula, az azóta a politikai színtérről eltűnt Tóth Csaba és a szintén szegedi Joób Márton szerepeltek.
A legutóbbi, 2022-es választáson az ellenzéki listához képest csak három volt jobbikos, Rig Lajos, Ander Balázs és Steinmetz Ádám kapott nagyobb arányban szavazatot a jelölő szervezeteiknél, annak ellenére, hogy egyéni mandátumot egyikőjük sem tudott szerezni. Ezen a ponton érdemes tehát kiemelni, hogy a saját listájukhoz képest jól teljesítő jelöltek nagy része amúgy az elmúlt választásokon nem szerzett egyéni mandátumot. A 241 jól teljesítő jelöltből csupán 91-en voltak olyanok, akik végül a kerületüket is meg tudták nyerni. A következő diagramon az látszik, hogy milyen jelölőszervezetekhez kötődtek ezek az egyéni teljesítmények.
1990-ben még az MDF és az SZDSZ is mandátumokra váltotta jelöltjei nagyon jó egyéni teljesítményeit, 1998-ban viszont többségében már csak a kormányt alakító Fidesznek sikerült ez. Ez a sorminta folytatódott a 2000-es években is, a későbbi győztes pártformációk tudtak a jól teljesítő egyéni jelöltekből is profitálni. 2010 ebben is változást hozott, ugyanis ezt követően már csak ellenzéki jelöltek tudtak a saját pártjukhoz képest magasabb támogatást elérni. Annak ellenére, hogy a Fidesz mindhárom alkalommal kétharmados győzelmet aratott, egy jelöltjük sem szerepelt jóval jobban a listájuknál.
A szervezetépítés a lényeg
Ha mindezekből valamilyen tanulságot le lehet vonni, az az, hogy egy széttöredezett politikai oldal igenis tud profitálni az erős jelöltekből, de a saját listájukhoz képest jól teljesítő jelöltek többnyire korábbi pártok a rendszerben régóta bent lévő – ezáltal széleskörűen ismert – politikusaiból kerülnek ki, akik viszont többségében az egyéni mandátumszerzéshez nem szereznek elég szavazatot. Egy országgyűlési választás megnyeréséhez ugyanis nem elegendő a helyben ismert jelölt személye, ahhoz egy országosan is megfelelően ismert és beágyazott politikai erőre van szükség, amit a képviselőjelölt kampányával helyben tud erősíteni. Az egyik a másik nélkül nem működik. Főleg, hogy a rendszerváltozás óta a jó teljesítmények száma trendszerűen csökken.
Ebből fakadóan a címben és a bevezetésben felvetett kérdésre, miszerint mennyire fontos a Tisza Pártnak a jó jelöltek megtalálása, vagy mennyire érdemes összefogni a régi ellenzék sikeres képviselőjelöltjeivel, a válasz természetesen összetett. A jó jelölt megtalálása természetesen minden politikai erő számára kulcsfontosságú, de sokkal inkább a párt helyi szervezeteinek megerősítése és szervezése, semmint a párt támogatottságához képest magasabb szavazatarány elérése céljából. A második kérdésre viszont pont az előző bekezdésben levezetettek miatt egyszerű a válasz: már támogatottsággal alig rendelkező pártok ismertebb arcai mindig is jobban fognak teljesíteni saját jelölőszervezeteikhez képest, de egyéni mandátumszerző képességük korlátos. Vagyis az egész politikai karrierjét a korábbi ellenzék teljes elutasításával, majd bedarálásával kezdő Magyar Péter számára egyáltalán nem tűnik logikus lépésnek a korábban sikeres jelöltek integrálása.
Aki a saját listájukhoz képest jól teljesítő jelöltek listáját akarja böngészni, a következő táblázatban megtalálhatja az összes nevet, jelölőszervezettel, kerületnévvel és többletteljesítménnyel együtt:
