Autokraták alkuin és józanságán múlhat a világ alakulása – erős gondolatok Sz. Bíró Zoltán interjújából

Naponta 3-4 órát foglalkozik azzal, hogy átnézze, mi történik Oroszországban, ez nem kötelesség nála, inkább szenvedély – mondta a Telex műsorában Sz. Bíró Zoltán. A történész szerint a független, kormánykritikus sajtó már kiszorult az országból, miközben belföldön nincs olyan, hogy ellenzék, viszont több ezer politikai fogoly lehet bebörtönözve, több, mint az utolsó szovjet időkben.

„A rendszeren kívüli ellenzéket gyakorlatilag felszámolták, és kiszorították az országból. Ha nem mentek el időben, lecsukták őket […] pillanatnyilag csak elitbeli alkuk tudják formálni Oroszországot jövőben, például azt, hogy ki jöhet majd Putyin után, ha olyan helyzet alakul ki.”

A kutató szerint a Covid óta látható, hogy „az eddigiekhez képest is nagyon leszűkült azok köre, akikkel Putyin találkozik, és ezek a találkozások is nagyon egyoldalúvá váltak. Olyan emberekkel találkozott, akik láthatóan benne ezeket a geopolitikai rögeszméket nagyon fel tudták erősíteni és rezonáltak rá.”

A Putyin körüli kontroll hiánya az orosz vezetés szempontjából könnyebbséget is jelent, hiszen a háború lezárásakor egy megállapodás aláírásánál nem kell tekintettel lenniük a közvéleményre. Sz. Bíró szerint más a helyzet Ukrajnában, ahol a jelenleg elérhető közvélemény-kutatások szerint az ukrán társadalom fele-fele arányban van a tárgyalások elutasítása és megkezdése mellett. „Ha egyik vagy másik álláspont döntő többségben lenne, az egy világos politikai helyzet lenne, itt viszont benne van a kockázat, hogy éles belső konfliktus alakul ki amiatt, mert egy fontos stratégiai kérdésben a társadalom egyik része ezt akarja, a másik része meg az ellenkezőjét.”

Egyre kisebb Oroszország

Ha a második elnöki ciklusa, majd miniszterelnöksége után 2012-ben Putyin nem akar visszatérni a hatalomba, Sz. Bíró szerint az elnök egy alapvetően pozitív figuraként kerülhetett volna a történelemkönyvekbe, dacára annak, hogy hatalomgyakorlásának konszolidáltabb időszakából is számos jogos kritika érheti az elnyomó intézkedések, illetve konkrét terrorcselekmények miatt.

Az orosz elnök végső célja a történész szerint, hogy semmiképp ne engedje Ukrajnának, hogy „esetleg egy versengő demokráciát, és egy hatékonyan irányított piacgazdaságot hozzanak létre”, mert a Baltikum után az veszélyes minta lehetne az oroszságnak. Másrészt mivel Oroszországban már a civilizációk civilizációjáról beszélnek, így idővel Ukrajna és Belarusz is valamilyen új szuperállamban egyesülhetne, „ez lehet egy törekvése Putyinnak”. És egy harmadik cél lehet, ami az egész 2022 utáni háborúból és fellépésből következik, hogy ismét úgy tekintsenek Oroszországra, mint a globális politika meghatározó szereplőjére.

Ez az igény abból fakadt a kutató szerint, hogy a nukleárisfegyver-arzenálja még mindig az Egyesült Államokéval vetekszik, illetve az ENSZ BT állandó tagságával privilegizált helyzetben is van, holott a világgazdaságban elfoglalt súlya folyamatosan csökken: már csak 3 százalék, míg a Szovjetunió felbomlásakor még 4,8 százalék volt. Ezt a globális befolyásvesztést érezheti az orosz elnök is.

Dilettáns tárgyalás

Sz. Bíró szerint nyilván az lenne igazságos békemegállapodás, ha Ukrajna visszakapná az annektált területeit, Oroszország pedig visszahúzódna a nemzetközileg elismert határaihoz, de ennek megvalósulását nem tartja elképzelhetőnek, mint ahogyan a jóvátétel fizetésétől és a háborús bűnösök felelősségre vonásától is nagyon messze vagyunk.

A történész szerint Trump csapata ráadásul úgy kezdte a tárgyalásokat, hogy az aduászokat rögtön kirakta, mert nyilvánvalóvá tették, hogy belátható időn belül Ukrajna nem lehet NATO-tag, az pedig teljes illúzió, hogy visszakapja az 1991-es határait, ami ezt a 603 ezer négyzetkilométeres területet egybefogja. Ráadásul a védelmi miniszter azt is kijelentette, hogy a lehetséges európai békefenntartókra Ukrajnában nem vonatkozik majd a NATO 5-ös cikkelye, amennyiben megtámadják őket.

Sz. Bíró Trumpék tárgyalási technikáját dilettánsnak tartja, és azt mondta, hogy

„finoman szólva is emlékeztet egyfajta cserben hagyásra Ukrajnával kapcsolatban”.

1975 után az ukrajnai háborúig Európa egy olyan világban élt, ahol fontos szabály volt, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról, és az azzal való fenyegetésről. Ezt aláírták és beletették a helsinki záródokumentumba, amelyben a szuverén egyenlőség elve is szerepel mint új nemzetközi fogalom. Ennek értelmében mindenkit megillet, hogy szabadon válassza meg külpolitikáját, vagyis hogy csatlakozik-e valamely szövetségi rendszerhez, vagy a semlegességet választja.

Magyarország érdeke

A háború lezárásakor Ukrajnának nagyon erős biztonsági garanciákat kell kapnia arra, hogy Oroszország nem támadja meg ismét a megmaradt területeit, különben nem lesznek, akik majd újjáépítik. „Az, hogy a magántőke meginduljon, és az államok is fantáziát lássanak Ukrajna újjáépítésében, elképzelhetetlen erős biztonsági garanciák nélkül. Jellemző, hogy a köztes Európa országai, így Magyarország is, előbb lett NATO-tag mint EU-tag. Az EU akkor jön be, amikor megvan ehhez a biztonsági garancia, ez soha nem fordítva történik.”

Sz. Bíró szerint Magyarországnak kifejezetten fontos, hogy tartós béke legyen Ukrajnában, és a keleti szomszédunk megkapja a megfelelő biztonsági garanciákat. Ha ez nem történik meg, akkor Ukrajna problémái nem maradnak a határain belül, a kutató szerint több okból sem. Egyrészt ha nincs tartós béke és nem építik újjá az országot, akkor nem mennek vissza az emberek, akik elmenekültek, de további menekülthullámok várhatók, ha nincs biztonság és perspektíva az országban.

A történész úgy látja, hogy Európának növelnie kell a hadiipari kapacitásait, és a haderejét is növelnie, fejlesztenie kell. „Különösen akkor, ha a trumpi politika elbizonytalanítja Európát, hogy az amerikai védernyő biztosan ott van-e Európa mögött.”

Szerinte a történelmi analógiák általában sántítanak, de érzelmileg talán nem alaptalan az összehasonlítás a 30-as évek és a jelenünk között. „Az a világ, amely mégis csak valamilyen szabályokhoz tartotta magát az észak-amerikai és az európai kontinensen keresztül, mintha ennek a világnak ha nem is összeomlását, de drámai gyorsaságú átalakulását látnánk. De sok függ attól, hogy Trump mit tesz a következő hetekben-hónapokban, magukhoz térnek-e esetleg Amerikában a politikai ellenfelei, kijönnek-e a téli álomból a demokraták, vagy a republikánusok klasszikus szárnya érzi-e úgy, hogy eddig és ne tovább. Ezeket nem tudjuk és Trump nagyon nagy bizonytalanságot pumpál az egész folyamatba”, vélte a történész, aki szerint a szabályokat áthágó „erős fiúk” évei következnek, a világ sorsa pedig ezeknek az autokrata vezetőknek az alkuin és józanságán múlhat.