Elmondtam egy mondatot a titokszobában, és úgy vágták meg, hogy a nem igennek hangozzon – erős idézetek Steiner Kristóf interjújából

A Viva TV-n olyanok voltak, mint nagyjából a Spice Girls, mindenkinek megvolt a szerepe, a műsorvezetőknek pedig tartaniuk kellett magukat a marketingesek által megformált karakterekhez – mondta Steiner a Telex stúdiójában. „Az elképzelhetetlen volt, hogy én erről beszéljek”, utalt arra, hogy nem vállalhatta fel nyilvánosan a homoszexualitását, „végül én ezt ilyen gerillamódon megszerveztem magamnak, hogy tudjak erről beszélni, mert egyre inkább fojtogatott az egész”.

Azt mondja, később a kereskedelmi tévéknél rosszabb helyzetekkel találkozott, „a VIVA-nál még sokkal inkább tudtam magam lenni”. A zenetévé után megfordult reality műsorokban, „ahol már tényleg olyan szinten volt manipulált a rendszer, hogy például tisztán emlékszem arra, hogy elmondtam egy mondatot a titokszobában, és azért, hogy jobban illeszkedjen az aktuális epizód dramaturgiájába, konkrétan levágták a mondatomból azt, hogy nem, azért, hogy az igennek hangozzon”.

„Ilyenkor az ember nemcsak a kereskedelmi televíziózásból kezd kiábrándulni, hanem egy picit saját magából is, mert felmerül az a kérdés, hogy miért megyek még mindig bele, miért mondok még mindig igent. Nyilván sokszor a pénz miatt, hiszen mindannyian a pénzből élünk.”

Steiner évek óta Methanán él a férjével, Nimróddal. A félszigeten összesen százötvenen laknak, az ő falujukban pedig konkrétan nyolcan. Bár mindez elsőre paradicsominak is hangozhat, „azért ahhoz egy embertípusnak kell lenni, hogy valaki jól érezze magát egy ekkora faluban, a többségnek ez inkább romantikusnak és érdekesnek hangzik, amíg nincsenek ott”.

„Nagyon sokszor megkapom, hogy te az én álmomat éled, amire mindig azt mondom, hogy gyere ki előbb öt napra, és utána döntsd el, hogy ez tényleg az álmod-e. És még akkor is csak egy nagyon pici falatot tapasztaltál meg belőle. Mert azért nagyon más öt napon át azt élni, hogy éhes vagy, de csak azt tudod enni, ami van a konyhában, mert nem tudsz kiugrani a boltba, és lehet, hogy unod ezt a tengerpartot, de nem tudsz átmenni egy másikra, mert nem akarsz négy és fél órát gyalogolni a negyvenkét fokban”.

„Az, hogy mi beköltöztünk egy 20 négyzetméteres, akkor még komfort nélküli lakásba, egy olyan házba, ami nem volt befejezve, és körülnőtte a gaz, az nem pont az az élet, amikor arra gondolnak, hogy Steiner Kristóf Görögországban lakik.”

A férjével 20 ezer euróval (mai árfolyamon nagyjából 8 millió forint) indultak el Tel-Avivból, de ez nem azt jelenti, hogy ennyit tudtak költeni ingatlanra, hanem ebből fedezték minden költözéssel kapcsolatos kiadásukat, beleértve az autóvásárlást is. „Az első kis lakásunkat 11 ezer euróért vásároltuk meg. Tény és való, nem lehet azt mondani, hogy jaj, hát ez semmi, mert rengeteg olyan ember van, aki ezt sem engedheti meg magának, viszont még több olyan ember van, aki ennél sokkal nagyobb összegeket vesz fel banki kölcsönként, azért, hogy egy olyan életet építsen ki magának, amit kölcsönbe kap, és utána éveken keresztül próbálja ezt fenntartani.” Hozzátette: „Én soha életemben még egy mobiltelefont sem vásároltam részletre, mert úgy vagyok vele, hogy inkább vásárolok később, olcsót vagy kicsit, de semmiképp sem olyat, amire nincsen pénzem.”

Elmondása szerint sokszor megkapja, hogy „na, miből szedte meg magát ennyire, viszont amikor meg Budapesten egy 9 négyzetméteres lakást vásároltam, akkor meg azt mondták, hogy hogy lecsúszott, mi lett a tévézésből származó vagyonokkal”. „Tudom, hogy én egymillió szempontból egy kiváltságos ember vagyok, de semmi nem lett a seggem alá tolva. Soha. Mindent kikapartam magamnak” – jelentette ki.

A túloldalon élő emberek dehumanizálása

„Szerintem jelenleg Izraelben és Palesztinában a legnagyobb probléma a kommunikáció teljes hiánya. Hogy a falnak a két oldalán olyan generációk nőnek fel, és olyan edukáció zajlik iskolákban és otthonokban, ami százszázalékosan dehumanizálja a túloldalon élő embereket. És amíg Izraelben elhangozhatnak olyan mondatok büntetlenül, hogy Gázában senki sem ártatlan, addig nem lehet nemhogy béke, de biztonság sem egyik oldalon sem. És amíg Gázában elhiszik az emberek, hogy mindenki, aki szolgált az IDF-ben, az izraeli katonaságban, az meg akarja ölni a palesztinokat, akkor hasonló a helyzet” – mondta Steiner.

Fontos szerinte, hogy ő sem akar általánosítani, mert mindkét oldalon sokan vannak, akik már ezt másképp látják, „én tíz évig éltem Izraelben, és rendszeresen jártam át Palesztinába, és engem szinte soha nem vettek körül radikálisan gondolkodó, agresszív emberek”. „Olyanok, akik ragaszkodtak az emberi jogokhoz, olyanok igen, de én Palesztinában nagyon sok olyan beszélgetést folytattam le, hogy mennyire jó lenne, ha tudnának kommunikálni azokkal, akiktől ők mesterségesen el vannak választva. És Izraelben sajnos nagyon sok olyan beszélgetésem volt, ahol kikerekedett szemekkel néztek rám, hogy tényleg, te átmentél Ramallahba és buliztál, de hát nem úgy van, hogy mindenki terrorista? Tényleg, totális szemellenzővel nőnek fel nemzedékek mindkét oldalon.”

„Picit kevésbé romantikusan megfogalmazva, alapvető emberi jogok járnak mindenkinek. Nyilván semmilyen szinten nem fogadható el az, hogy olyan területekre beköltözni és azokat benépesíteni, amik hivatalosan nem tartoznak Izrael földjéhez nemzetközi egyezmény szerint. Ez elfogadhatatlan. És nyilván maximálisan elfogadhatatlan túszokat ejteni, gyerekeket felhasználni arra, hogy bármilyen céllal keresztülvigyük azt, amit akarunk. Én maximálisan megértem azokat az embereket is mindkét oldalon, akik most kétségbeesetten azt látják, hogy nem mernek kompromisszumot kötni, mert félnek a következményeitől. De bármennyire félünk a következményektől, muszáj lesz kommunikálnia a két oldalnak.

Mindezt úgy mondom, hogy személyesen beszéltem olyanokkal, akiknek családtagjait rabolták el vagy ölték meg, és személyesen ismerek olyat, akiknek Gázában romokban áll a háza, és mi segítettünk neki átmenekülni Egyiptomba.”

Létezünk és hallatjuk a hangunkat

„A legelső reakcióm az volt, hogy elröhögtem magam” – válaszolta arra a kérdésre, mire gondolt akkor, amikor Orbán Viktor a februári évértékelőjén arra utalt, hogy idén nem lehet majd megtartani a Pride-ot. „Egyfelől az az elképzelés, hogy a Pride beszüntethető, az az abszurd humor szintjén áll számomra. Amellett, hogy van egy felvonulás, azért ez sokkal többről szól. A szervezők egy komplett Pride hónapot és a felvonulás megelőző hetet kulturális eseményekkel töltik meg, és tízezrek, százezrek, sőt ha az online kommunikációt is hozzávesszük, akkor ki merem jelenteni, hogy milliók vannak ebben a szellemiségben, és ott masíroznak velünk.”

Hozzátette, az, hogy ők kijelentik, hogy „nem lesz Pride, ez olyan, mintha azt mondanám, hogy ez az asztal nincs itt. Betilthatatlan történet. Létezünk, vagyunk, funkcionálunk, hallatjuk a hangunkat, teljesen mindegy, hogy erről ki mit mond. És addig, amíg az nem történik meg, hogy az LMBTQ-embereknél, vagy azoknál, akik támogatják őket, és az ő házaikban megjelenik valaki, és bevarrja a szájuk és eltöri a lábukat, hogy ők ne mehessenek ki, addig lesz Pride. Viszont ha az megtörténik, hogy megjelennek az otthonainkban, bevarrják a szánkat és eltörik a lábunkat, akkor talán észre fogjuk venni, hogy sokkal nagyobb problémáink vannak, mint hogy lesz-e Pride.”