Az elmúlt 15 évben megszokhattuk, hogy Orbán Viktor előszeretettel provokálja durva, sokszor kifejezetten sértő és dehonesztáló kijelentésekkel politikai ellenfeleit. Egyik ilyen emlékezetes mondása, amikor 2016-ban párhuzamot vont az ellenzék és a gazdaállatokon élősködő paraziták között, de a Fidesz 2002-es választási veresége után elhangzott elhíresült kijelentésére is gondolhatunk, miszerint a haza nem lehet ellenzékben. A sort még hosszan lehetne folytatni, mivel a NER eddigi fennállása bővelkedik az erős orbáni mondásokban. Ennek a taktikának a része, hogy miután mindenki jól felháborodott (ami ilyenkor a cél), Orbán volt, hogy arra utalt, nem is úgy gondolta, csak félreértelmezték a szavait.
Ebbe a sorba illeszkedik a miniszterelnök március 15-i beszéde is, amiben „áttelelő poloskákhoz” hasonlította a kormánnyal szemben kritikus civil szervezeteket, a független sajtó újságíróit, az igazságszolgáltatás függetlenségéért tüntető bírókat és az ellenzéki politikusokat, akiket a Fidesz narratívájában külföldről pénzelnek. „A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják” – fogalmazott szinte már félreérthetetlenül.
Orbán március 15-i beszéde e tekintetben szintlépésnek tekinthető a korábbi, hasonlóan durva beszédeihez képest, mert most már nemcsak az ellenzéket dehumanizálja, hanem lényegében bárkit, aki kicsit is szembemegy hatalmával vagy kritizálni meri politikáját, legyen szó civilekről, újságírókról vagy bírókról. Bár poloskának nevezni olyanokat, akik nem értenek a kormányfővel egyet, már önmagában is erős, a történelem során egész sok példát találhatunk arra, kik és kikre használtak már hasonló retorikát: diktátorok és autokraták a második világháború alatt a zsidókat, a ruandai népirtás előtt a tuszikat, az orosz–ukrán háborúban pedig például az ukránokat dehumanizálták ilyen eszközökkel.
Ennek megfelelően borítékolható volt a felháborodás, nem is késett. Az ellenzéki pártok Goebbelst emlegették reakciójukban, az Országos Bírói Tanács és a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) visszautasította az orbáni poloskázást. „A MABIE, mint a bírák reprezentatív érdekképviseleti szerve, valamennyi bíró nevében visszautasítja azt a minden tényszerű alapot nélkülöző állítást, hogy korrupt dollárokból vásárolnak meg bírákat. Ugyanúgy tiltakozunk az ellen, hogy a bírákat kártevő rovarokhoz, állatokhoz hasonlítja. Ez senkinek, így a kormányfőnek sem megengedett.”
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége is jelezte, hogy tiltakozik minden olyan szóhasználat, minősítés ellen, mely sérti az emberi méltóságot. „Ha ezt egy miniszterelnök teszi saját polgárai ellen, az minősített eset. Ráadásul ezzel elszabadulhat a kommunikációs pokol: ha a kormányfő így beszél, miért tennének másként hívei, majd az ellenfelei” – írták.
Magyar Péterrel takarózik Orbán a poloskás beszéde után
Még el sem ültek a felháborodás hullámai, Orbán hétfőn máris kiposztolta, hogy nem is rájuk gondolt a poloskázással, hanem Magyar Péterre. „Miért poloska? Mert lehallgatta a feleségét. Ha nem hallgatta volna le, nem hívnák így” – írta. Ennek az értelmezésnek addigra alaposan megágyaztak a fideszes megmondóemberek és a kormánysajtó. A beszéd után rögtön úgy magyarázták Orbán kijelentéseit, hogy egyértelműen Magyar Péterre utalt a poloskázással, nem is a civileket vagy a bírókat hasonlította rovarokhoz. Azt próbálták felemlegetni, hogy a propaganda Poloska Petiként hivatkozik Magyar Péterre, mióta nyilvánosságra hozta a volt feleségéről, Varga Juditról készült hangfelvételt.
Erre a következtetésre jutott a kormánnyal mindig és mindenben egyetértő fideszes véleményvezér, Deák Dániel is, aki az Origón megjelent „elemzésében” azt írta, hogy „Orbán Viktor beszédének fontos része volt, amikor arról beszélt, hogy indul a »húsvéti nagytakarítás«. Mint áthallásosan Magyar Péterre utalva, fogalmazott: »átteleltek a poloskák«.” Hogy, hogy nem, az Indexnek nyilatkozó Nagy Attila Tibor elemző is arra jutott, hogy Orbán a Tisza Párt vezetőjére utalt március 15-i beszédében. A Nézőpont Intézet igazgatója, Mráz Ágoston Sámuel pedig arról beszélt az ATV-nek, hogy egyébként is műbalhé az egész felháborodás, mert „tudomásul kell venni, hogy a magyar politika nyelvezete kemény”, de bezzeg azon senki nem háborodott fel, hogy Magyar „zsírporos nyaloncoknak” nevezte a kormány tagjait.
A Fidesz részéről is ez a hivatalos álláspont, Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője arról posztolt vasárnap, hogy a fél ország poloskának hívja a legerősebb ellenzéki párt vezetőjét. „Tisztázzuk: Magyar Pétert a fél ország poloskának hívja, miután titkos hangfelvételeket készített a családjáról, a barátnőjéről és a barátairól, hogy később ezek nyilvánosságra hozatalával érvényesítse politikai érdekeit”.
Kocsis azzal próbálta relativizálni a poloskázást, hogy összegyűjtötte, a múltban kik és milyen jelzőkkel illették Orbánt és a fideszes szavazókat. „Ezek az ügyek nem háborították fel őket, nem rettegtek, a liberális propaganda sajtójuk pedig vagy elhallgatta, vagy bagatellizálta azokat. Szóval, Klára asszony, tiszások, liberális propagandisták! Ezekhez képest a kanyarban sincs az, ha »lepoloskázzák« a családját lehallgató Magyar Pétert” – írta. Vagyis Kocsis Máté és a fideszes véleményvezérek egyenrangúnak tartják, hogy a miniszterelnök egy állami ünnepségen kártevőkhöz hasonlítja a honfitársait azzal, hogy Magyar Péter egy titokban készült felvételen büdös emberekről beszél.
Bayer Zsolt fideszes publicista rövidre zárta az egész poloskázás körül kialakult vitát: mindenki kussoljon és inkább kérjen bocsánatot Orbántól és a Fidesztől. „Az O1G, a »csúti cigány«, a »csüngőhasú disznó« s a számtalan ehhez hasonló jelzőt harsogó, akasztással, lincseléssel, börtönnel, vagyonelkobzással s minden egyébbel fenyegetődző túloldali világ fogja be a pofáját, kussoljon, szálljon magába és kérjen bocsánatot mindazért, amit 1988 óta elkövetett a nemzeti oldal, a Fidesz és Orbán Viktor ellen” – írta a Magyar Nemzeten megjelent cikkében.
Eleve többes számban beszélt a poloskákról
Különösebben mély szövegelemzés nélkül is nyilvánvaló, hogy Orbán pontosan kikre utalt beszédében. A miniszterelnök eleve többes számban beszélt „áttelelő poloskákról”, majd közvetlenül ezután felsorolta az „újkori labancokat”, azaz a politikusokat, az újságírókat, a civileket és a bírókat. Nehéz ezt úgy magyarázni, hogy csak és kizárólag Magyar Péterre gondolt, ráadásul a beígért „húsvéti nagytakarítás” nem is feltétlenül rá, hanem a külföldi támogatást kapott civil szervezetekre és a független sajtóra vonatkozik elsősorban.
Február 22-i évértékelőjében is rájuk gondolt, amikor először beszélt „húsvéti nagytakarításról”. „Leleplezték, és nyilvánosságra hozták azt a velejéig korrupt, elnyomó hatalmi gépezetet, ami az Egyesült Államok költségvetéséből milliárdokat szivattyúzott át álcivil szervezeteknek, megvásárolt újságíróknak, bíróknak és ügyészeknek, politikusoknak, alapítványoknak, bürokratáknak, egy hatalmas gépezetnek, amely a liberális véleménydiktatúrát és politikai elnyomást működtette az egész nyugati világban, ideértve Magyarországot is” – mondta abban a beszédében.
Kósa Lajos, a Fidesz országgyűlési képviselője erre is előállt egy magyarázattal: a Telexnek azt mondta, hogy Orbán csak azért használt többes számot, mert Magyar Péter exe is készített titkos felvételeket.
A szóhasználat viszont kétségtelenül alkalmas arra, hogy Orbán és a Fidesz rájátsszon erre a kétértelműségre, és azt mondhassák, nem is úgy gondolták az egészet. Nem mintha elegánsabb lenne, ha csak a legerősebb ellenzéki párt vezetőjét poloskáznák le, hiszen a Poloska Peti-zésnek is az ellenfél megalázása, lealacsonyítása a célja. Ha, mint állítják, a lehallgatóeszközre akarnának utalni, arra jelzős szerkezet a megoldás: nem poloska, poloskás, és természetesen egy lehallgatókészüléknél az áttelelésnek sincs sok értelme.
Hogy ez kettős beszéd, arra utal, hogy a kormánysajtó nem igazán kapta fel Orbán poloskázós kijelentését. Nem is feltétlenül a fideszes olvasóközönségnek szólt ez a mondat. Török Gábor politikai elemző szerint a poloskázásnak több céljai is lehet: gumicsontként elterelheti a figyelmet a Fidesznek kellemetlen témákról, félelmet kelthet az ellenfél táborában, esetleg a fideszes tábor egységét erősítheti – ha pedig nem mérik fel jól, hogy egy ilyen megszólalásnak mi lesz a következménye, az a hiba kategóriája.
Látva azt, hogy a Fidesz alkotmánymódosítással tenné lehetővé a nemkívánatos személyek állampolgárságának felfüggesztését, illetve hogy hétfőn benyújtották a Pride-ot betiltó törvénymódosítást is, a poloskázás üzenete első körben inkább a fenyegetés: azt üzeni, hogy Orbán és a Fidesz kész egyszer és mindenkorra leszámolni ellenfeleivel. Ugyanakkor az is látható, hogy a beszéd óta magyarázzák ezt a félmondatot, és a kormányhoz közeli sajtóban is ebben a formában jelenik meg.
A kormánysajtóban inkább azt emelték ki, hogy mit mondott az Európai Unióról és Ukrajna uniós csatlakozásáról. Az Origo például március 15-i összefoglalójának címében Magyar Péterről írta, hogy újságírókat fenyegetett, Orbán beszédéből azt emelték ki, hogy 12 pontot hirdetett. Orbán poloskázását nem idézték külön, ugyanakkor értékelésük szerint „a kormányfő kemény üzenetet küldött a brüsszeli elitnek és a külföldi érdekeket kiszolgáló politikusoknak is”. Azt, hogy mitől volt kemény ez az üzenet, nem részletezték. Az Origo összeszedte Orbán beszédének 10 legerősebb mondását is, de ezek közé sem fért be a poloskás idézet. Maga Orbán is úgy posztolta ki a kérdéses részt a beszédéből, hogy az idézet elejéről lehagyta az áttelelő poloskákról szóló mondatot.
A 2022-es tusványosi beszéd
Orbán nem először visszakozik egy kétértelműnek szánt és sokakat felháborító kijelentése miatt. Hasonló hátraarcot mutatott be a 2022-es tusványosi beszéde után, amiben kevert fajúságról beszélt. Úgy fogalmazott, hogy „a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem egész egyszerűen a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke”, és „egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni.” Ebből is nagy balhé lett akkor, az ellenzéki pártok mellett az országos főrabbit és a Roma Parlament elnökségét is kiakasztották Orbán szavai.
Néhány nappal később úgy magyarázta tusványosi kijelentéseit, hogy néha félreérthetően szokott fogalmazni, és egyébként sem biológiai, hanem kulturális értelemben beszélt kevert fajúságról. „Nem ravaszkodok, utalok, kerülgetem a forró kását, világos, direkt álláspontom van, magamat migráció- és bevándorlásellenes politikusként definiálom. Ez nem faji kérdés, ez kulturális kérdés. A civilizációnkat úgy akarjuk fenntartani, ahogyan az most van. És ebben a tekintetben különbözünk Ausztriától. Mi mindig meg fogjuk védeni határainkat” – mondta a korábbi osztrák kancellárral tartott közös bécsi sajtótájékoztatóján.
Orbán egyik legrégebbi tanácsadóját, Hegedüs Zsuzsát sem győzte meg ez az érvelés, mert a beszéd miatt lemondott miniszterelnöki megbízotti tisztségéről. Hegedüs nyílt levelében tisztán náci szövegnek titulálta a miniszterelnök tusványosi beszédét. „Nem tudom, hogy’ nem vetted észre, hogy a korábbi migráns- és Európa-ellenességből egy Goebbelshez méltó, tiszta náci szöveget adsz elő, amikor, szokásod szerint átolvastad a beszédet. De ettől, a tény súlyossága miatt, még közel 20 éves barátságunk okán sem tudok ezúttal eltekinteni.” Válaszlevelében Orbán visszautasította a rasszizmus vádját. Ebben azt írta Hegedüsnek, hogy „fölfogásom szerint a Jóisten minden embert a saját képmására teremtett. Ezért a magamfajták esetében a rasszizmus ab ovo ki van zárva.”
Nem tudjuk még, hogyan csapódik le a választóknál Orbán poloskázós kijelentése. Szabó Andrea társadalomtudós felidézte, hogy az 1990-es években súlyos népszerűségvesztéssel járt, amikor Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke férgeknek és dögkeselyűknek nevezte politikai ellenfeleit.
