A gyakorlatban nehezen kivitelezhető, cserébe legalább nehezebben jutnak majd segítséghez a drogfüggők – így foglalható össze, milyen következményei lehetnek az elterelés szigorításának. Horváth László drogügyi kormánybiztos múlt kedden nyújtotta be az új drogtörvényt, ami az új pszichoaktív szerek, vagyis a dizájnerdrogok használatát is bűncselekménnyé minősítené. A törvénycsomag még egy sor szigorítást tartalmaz, például súlyosabb büntetést kapna, aki bedrogozva követ el bűncselekményt, ha pedig egy rendőr szerint ön- és közveszélyes állapotban van, azt 72 órára őrizetbe vehetné. Szintén a törvénycsomag része az elterelés szabályainak szigorítása: a javaslat szerint a jövőben csak az a drogfogyasztó élhet az elterelés lehetőségével, aki elárulja a rendőrségnek, hogy kitől vette a kábítószert,
azaz az kerülheti el a büntetést, aki feldobja a dílerét.
Ráadásul a drogfogyasztók ezentúl legfeljebb két alkalommal élhetnének az elterelés lehetőségével, „ezt követően valamennyi esetben a szigorúbb büntetőjogi felelősségre vonással kell számolni”, olvasható a javaslatban. Az elterelést eddig se lehetett korlátlanul választaniuk a fogyasztóknak, a hatályos, jelenleg is Európa legszigorúbb drogtörvénye szerint kétévente lehet megúszni a büntetőeljárást. Ha ezalatt valakit megint elkapnak droggal, már nem kerülhető el a büntetés, ami a 2013 óta hatályos büntető törvénykönyv szerint egy füves cigarettánál akár két év letöltendő börtönbüntetés is lehet.
A hat hónapos elterelésre akkor van lehetőség, ha csekély mennyiségű kábítószer birtoklásáról vagy fogyasztásáról van szó. Tipikusan ilyen eset, amikor mondjuk egy szórakozóhely előtt elkapnak valakit egy spanglival. Az elterelés tulajdonképpen második esélyt jelent: akik elkövettek valamilyen kisebb kábítószeres bűncselekményt, mentesülhetnek a büntetőeljárás következményei alól.
A drogügyi kormánybiztos által jegyzett javaslatcsomag indoklása szerint azért van szükség a szigorításra, hogy az elterelés „igénybevételével járó felelősség- és büntetéscsökkenés a továbbiakban ne ösztönözzön az illegális szerek büntetőjogi következmények nélküli fogyasztására”. Sőt, a javaslat azt is várja a szigorítástól, hogy a rendőrök munkája is hatékonyabbá válik. „Azon túlmenően, hogy segítséget nyújt a drogfogyasztó számára a káros szenvedélyről történő leszokáshoz, e módosítás egyúttal a bűnüldözői tevékenység eredményességét is elősegíti.”
Kérdés, hogy az elterelésre vonatkozó szigorítás mennyire lehet hatékony a gyakorlatban. Tényleg több dílert tudnak majd elkapni így a rendőrök, illetve valóban visszaszorul-e a drogfogyasztás a szigorítás hatására?
Aki ki van okosítva, nem fog beugrani a rendőrnek
Molnárfi István ügyvéd a védelem és a bűnüldözés oldaláról is ismeri a problémát. Jó ideje látja el gyanúsítottak védelmét kábítószeres büntetőügyekben, de korábban rendőrként dolgozott ezen a területen. A jelenlegi helyzet megértéséhez szerinte nagyon fontos tisztában lennünk a bűnüldözői szervek és az igazságszolgáltatás állapotával. „A magyar rendőrség ma nagyjából a határán mozog a működőképességének. Nagyon kevés a rendőr, alulfizetett és jellemzően motiválatlan az állomány, emellett nincs elég pénz a szervezet működtetésére” – mondta.
Mindennek azért is van jelentősége, mert szerinte ha hatályba is lép majd a szigorítás, a fogyasztóknak csak a kisebb hányada mondja majd el, kitől vásárolta vagy kapta a kábítószert. Sokan ugyanis az utcán, ismeretlen embertől szerzik be a drogot, vagy egy olyan dílertől, akinek a személyazonosságát nem ismerik. Ez esetben a fogyasztó akkor sem tudná elárulni a díler nevét, ha akarná.
Ha viszont ismeri az eladót, akitől egyébként rendszeresen vagy időnként vásárol is, akkor azért tartja vissza ezt az információt, mert tudja: ha terhelő vallomást tesz a dílerére, akkor a díler sem fogja eltitkolni a nyomozók előtt, hogy hány esetben adott már el neki drogot. Ha pedig a díler is beszél, akkor azzal a fogyasztó még nagyobb pácba kerül. Vagyis nem is érdeke beszélni.
Hasonlóan látja Sárosi Péter drogpolitikai szakértő. Szerinte a rendőrség eddig is megpróbálta kicsikarni az elkapott drogfogyasztóktól, hogy kitől vették a drogot. „Aki ki van okosítva, ezután sem fog beugrani a rendőröknek, de könnyen lehet, hogy egy szegregátumban élő, kevésbé edukált fogyasztó vagy egy megrémült tinédzser minden elmond majd a rendőröknek” – mondta. Szerinte a vidéki kistelepüléseken és a szegregátumokban, ahol leginkább pusztítanak a dizájnerszerek, gyakorlatilag öt percig tartana kideríteni a díler kilétét. Valamiért ez mégsem történik meg, hiszen a kormány maga is elismeri, hogy komoly probléma a dizájnerdrogok terjedése. Sejthető, hogy ennek a rendőrségi kapacitások hiánya az oka, nincs elég rendőr a drogügyek felgöngyölítésére, nincsenek is ott a szegregátumokban.
Ezért sem túl életszerű, hogy a rendőrség az új szabályozásnak köszönhetően a jövőben nagyobb eséllyel kapja el a kereskedőket, márpedig ez az érv az elterelés szabályainak szigorítása mellett. Sárosi szerint ez inkább a kardcsörtetésről szól, a tényleges haszna erősen kétséges.
Amennyiben a fogyasztó nem mondja el, kitől kapta vagy vette a drogot, akkor az új törvény alapján nem mehet elterelésre, büntetőeljárás indul ellene. Ebben az esetben Molnárfi István szerint a hatóság felajánl neki egy büntetővégzést. Ezt vagy elfogadja, vagy bíróságra kerül az ügy. Molnárfi szerint egy büntetlen előéletű ember esetében, aki ellen fogyasztás miatt indul eljárás, kedvezőbb esetben próbára bocsátás, kedvezőtlenebb esetben közérdekű munka büntetés vagy pénzbüntetés a felajánlás. Ez Molnárfi szerint azt jelenti, hogy a büntetlen előéletű fogyasztók a kedvezőbb ítélet reményében jellemzően tovább fogják vinni az ügyet tárgyalásra. Ez viszont újabb teher lesz a már amúgy is leterhelt igazságszolgáltatásnak. Több lesz a munkája a rendőrségnek, az ügyésznek, a bírónak, miközben a fajsúlyosabb ügyekre még kevesebb idő és energia jut majd.
Nem úgy megy, hogy a rendőrség odarohan a bemondott címre
De még akkor sem remélhető érdemi eredmény a szigorúbb szabályoktól, ha minden fogyasztó azonnal bediktálja a dílere nevét és a címét. „Az a jogalkotói logika, hogy a fogyasztó segítségével jussanak el a dílerhez, akkor működne jól, ha a rendőrségnek, az ügyészségnek és a bíróságnak is lenne kapacitása” – magyarázta Molnárfi. A gyakorlatban ugyanis egy kábítószer-kereskedő elfogása és meggyanúsítása nem olyan egyszerű, nem bemondásra megy. „Nem csinálhatja azt a rendőrség, hogy amint megtudja a díler nevét, elmegy a lakásához, becsönget hozzá, és már őrizetbe is veszi” – mondta az egykor rendőrként dolgozó ügyvéd.
Egy kábítószer-kereskedő tevékenységének feltárása, a bizonyítékok begyűjtése hosszú időt vesz igénybe. Meg kell figyelni, le kell hallgatni a telefonját, fel kell térképezni a kapcsolatrendszerét. A dílerek ugyanis nem úgy járkálnak a városban fel és alá, hogy mindig tele vannak kábítószerrel. Sokszor arra is vigyáznak, hogy mindig csak csekély mennyiség legyen náluk, a jelentősebb tételt rejtekhelyen tárolják. Különösen igaz ez azokra a nagykereskedőkre, akik a piramis csúcsán állnak. Ám ha a nyomozók leterheltek, mert munkaidejük egy részét például ügyelettel, helyszínbiztosítással vagy valami akcióval töltik, és ezenfelül a fogyasztók elleni eljárások is rájuk zúdulnak, akkor még kevesebb idejük lesz a valóban nagy halakat üldözni.
Nem lenne példa nélküli, hogy a politikai döntéshozatal sikertelenül próbálna szigorúbb törvényekkel visszaszorítani egy adott bűncselekményt. A 2015-ös migrációs válság után például futószalagszerűen ítélték az embercsempészeket, köztük rengeteg külföldit. Csakhogy ez még inkább leterhelte a börtönöket és az ott dolgozókat, így pár év múlva a kormány maga döntött úgy, hogy a külföldi embercsempészeket szabadon engedi.
Nehezebben juthatnak ellátáshoz a függők
Rendben, a rendőrség nem lesz hatékonyabb a szigorítástól, de mi lesz a drogfogyasztókkal? Sárosi Péter szerint a szigorítással pont azok eshetnek el az elterelés lehetőségétől, akiknek a leginkább szükségük lenne valamilyen formában ellátáshoz jutni. A rendszeresen használó függőket nagyobb eséllyel kapják el kettőnél többször a rendőrök, azonban a szigorítás értelmében nekik utána már nem járna az elterelés. Pedig a törvényjavaslat is azt állítja, hogy az elterelés „segítséget nyújt a drogfogyasztó számára a káros szenvedélyről történő leszokáshoz”, ezért sem világos, miért kell szűkíteni a lehetőségét. Szinte biztos, hogy a szigorításnak nem lesz visszatartó ereje, mert ha így lenne, Európa eddig is legszigorúbb drogtörvényének hatására mostanra már meg kellett volna szűnnie Magyarországon a drogfogyasztásnak.
Beszédes adat, hogy elterelésre túlnyomórészt már most sem azok mennek, akik feltétlenül komoly drogproblémával küzdenek. Évente 6000-7000 kábítószeres eljárás indul Magyarországon, 90 százalékban harmincévesnél fiatalabb kannabiszfogyasztók ellen, mondta Sárosi. Vagyis elterelést is javarészt kannabisszal elfogott fogyasztók választják, 2023-ban 70 százalék volt az arányuk, miközben a más típusú ellátásban részesülő drogfogyasztók között jóval alacsonyabb, 25 százalék körüli volt a füvezők aránya.
A kormány azt a korosztályt fenyegetné minden eddiginél súlyosabb büntetésekkel, akik körében a leggyakoribb a drogok kipróbálása és a drogfogyasztás. A Nemzeti Drog Fókuszpont 2024-es jelentése szerint a kábítószeres bűncselekmények elkövetőinek 60 százaléka 30 éves vagy annál fiatalabb volt. Már most is három évig terjedő szabadságvesztés jár azért, ha valaki köznevelési intézmény területén szív el egy spanglit. A szigorítás után a büntetés mértéke öttől tíz évig terjedő börtönre emelkedne. Ha tehát egy kollégiumban buknak le a füvező egyetemisták, akkor csak a bíró önmérsékletén múlhat, hogy börtönbe kerülnek-e, mivel a bíróság csak kivételes esetekben tekinthet el a szabadságvesztéstől. Az viszont nem látszik a törvénycsomagból, hogy a szankcionáláson túl mivel érné el a kormány, hogy a fiatalok ne nyúljanak drogokhoz.
Pedig az elterelésnek, amihez a szigorítás alapján nehezebb lenne hozzáférniük, abban is fontos szerepe van, hogy a drogfogyasztók ellátáshoz jussanak és elinduljanak a felépülésben. Lehet, hogy az elterelésben találkoznak először az ellátórendszerrel és hallanak arról, milyen szolgáltatásokra számíthatnak. A hatásvizsgálatok szerint a drogfogyasztók hasznosnak tartják az elterelést, mondta Sárosi. A szakemberek is arról számolnak be, hogy a klienseik többségénél „elindul valami” a foglalkozások hatására. Sokan önismereti céllal használják ezt az időt; lehetőségük van arra, hogy foglalkozzanak magukkal, konfliktuskezelést tanuljanak, felmérjék, milyen megküzdési stratégiáik vannak, hogyan alakulnak emberi kapcsolataik.
Az elterelésnek három típusa van. A megelőző-felvilágító szolgáltatást azok csinálják végig, akik először próbáltak ki valamilyen kábítószert, vagy alkalmi jelleggel, rekreációs céllal drogoznak. Az egyéb szolgáltatás azoknak szól, akinél már problémás szerhasználatról lehet beszélni, és valamilyen mentális problémával is küzdenek. A harmadik típus pedig a függőséget gyógyító szolgáltatás, ami már egy magasabb szintű ellátás. Jellemzően az első két kategóriába tartoznak, akik elterelésre mennek, de ebből is látszik, hogy az elterelés révén a komolyabb drogproblémával küzdőket is el lehet érni. Azokat, akik most a szigorítással eleshetnek az eltereléstől, de közben megfelelő ellátásra sem nagyon számíthatnak.
Az elterelésben részt vevők száma évről évre jócskán meghaladja az ellátásba kerülő drogfogyasztók számát. 2023-ban 4091-en léptek kezelésbe, 73 százalékuk, 2984 fő elterelésre ment, vagyis a drogfogyasztók kevesebb mint 30 százaléka kapott magasabb szintű addiktológiai ellátást. Sárosi Péter szerint ez azért is van, mert az elterelésre van állami forrás, más típusú ellátásra viszont alig, folyamatosan épül le az ellátórendszer. Egyszerűen nincs elég pénz, elég szakember és férőhely, emiatt akár több hónapos várólisták is lehetnek az ellátóhelyeken. „El lehet képzelni, mennyire fogja motiválni a függőt, hogy leálljon a drogozással, ha hónapokat kell várnia arra, hogy ellátáshoz jusson” – mondta.
A törvénycsomag értelmében a dizájnerdrogok (biofű, kristály) is kábítószernek minősülnének, így azok is élhetnének az eltereléssel, akik ezeket a szereket használják. Ennek akár pozitív hatásai is lehetnek, mivel végre a legszegényebb, leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő szerhasználók is segítséghez juthatnának. Viszont ennél komplexebb problémáról van szó. A Társaság A Szabadságjogokért (TASZ) korábbi adatigénylése szerint az ügyészségek elkezdték az elterelést vállaló kábítószer-használókra hárítani a bűnügyi költségeket, ami akár több százezer forint is lehet. A dizájnerdrogok bevizsgálása jóval költségesebb lehet a hagyományos drogokénál. Elképzelhető, hogy ennek költségét ugyanúgy a szerhasználókkal fizettetnék ki, mint a bűnügyi költségeket, melyek összege akár több százezer forint is lehet. Ha nem tudják kifizetni, azonnal végrehajtásra kerül, mert nem lehet leülni. Ha ez lesz a dizájnerdrogok használóinál is, azzal még rosszabb anyagi helyzetbe kerülhetnek, mondta Sárosi Péter.
A legdörzsöltebb kábítószer-kereskedők a felszínen maradnak
Sárosi Péter összességében arra számít, hogy a belengetett szigorítások miatt rejtőzködőbbé válnak a droghasználók, még kevésbé fognak bízni az ellátórendszerben. Szerinte a dílerek is alkalmazkodni fognak a helyzethez, egyszerre több drogot fognak eladni a fogyasztóknak, ami kockázatosabbá teheti a drogozást. A fogyasztók nagyobb eséllyel lesznek rosszul vagy adagolják túl magukat, egyszerűen azért, mert ha több droghoz jutnak, akkor többet fognak használni.
Egyvalamire biztosan jó lesz a minden eddiginél szigorúbb drogtörvény: a drogfogyasztás démonizálására és a fogyasztók megbélyegzésére.
A szakmai konszenzus szerint a megbélyegzés az első számú oka, hogy a droghasználók miért nem kérnek segítséget a leálláshoz, mondta Sárosi, aki szerint ezen biztosan nem fog segíteni az új drogtörvény.
Sőt, önmagában az alkalmas lehet a megbélyegzésre, hogy a törvénycsomag jelentősen szigorítaná az emberölés és testi sértés büntetési tételeit, ha az elkövető kábítószer hatása alatt állt. A TASZ állásfoglalásában azt írja, hogy a drogok démonizálása azért is tévút, mert nem veszi figyelembe az alkohol szerepét, holott köztudott, hogy az erőszakos bűncselekmények jelentős részét alkoholos befolyásoltság alatt követik el. „Ez a különbségtétel nemcsak szakmailag megalapozatlan, hanem súlyosan torzítja a valóságot. A büntetőpolitikai üzenet így nem a valódi kockázatok csökkentését szolgálja, hanem kizárólag a drogfogyasztók démonizálását” – írja a jogvédő szervezet.
Horváth László drogügyi kormánybiztos közben arról beszél, hogy már most hatalmas siker a kormány drogháborúja. Szerinte az intézkedéseknek köszönhetően lényegesen kevesebb kábítószer van forgalomban, amit az is mutat, hogy három-négyszeresre emelkedett a kábítószer ára. Több mint száz drogdílert tartóztattak le, emellett pedig csökkent a fogyasztók és az új fogyasztók száma is, jelentette ki. Sárosi Péter nem tartja reálisnak, hogy ilyen rövid idő alatt érdemben csökkent volna a droghasználók száma. Azt is furcsának tartja, hogy ennyire megdrágultak volna a kábítószerek, mint ahogyan a kormánybiztos állítja, mert nem változnak ilyen gyorsan az árak a drogpiacon. Az sem világos, mire alapozva mondta ezt Horváth László, mert a hatóságok évente egy alkalommal végeznek árvizsgálatot.
A drogügyi kormánybiztos szavaiból az a logika rajzolódik ki, hogy ha minél több dílert kapnak el, annál kevesebb drog lesz a piacon, és akkor majd kevesebben drogoznak. Sárosi Péter erre azt mondta, hogy pont fordítva működik a drogpiac, a kereslet hajtja a kínálatot, és nem fordítva. Márpedig mindig lesz kereslet a drogokra, függetlenül a kínálattól, mert a drogfogyasztás elsődleges okaival, a szegénységgel és a kilátástalansággal a nagy drog elleni harc közepette láthatóan nem nagyon akar foglalkozni a kormányzat.
Legfeljebb új szerek és új terjesztési módok jelennek meg. Mindegy, milyen szigorításokat vezet be a kormány, a legügyesebb, legdörzsöltebb kábítószer-kereskedők úgyis a felszínen maradnak.
