Az idei központi középiskolai felvételin a diákoknak többek között arról kellett érvelniük, hogy testvérrel vagy egykeként jobb-e felnőni. A tanulók akkor még nem sejthették, hogy Orbán Viktor hamarosan előbb a két- és többgyerekes anyák személyi jövedelemadójának eltörlését ígéri meg, majd mielőtt az egy gyereket nevelők jogosan méltatlankodni kezdhettek volna, az ő szja-juk eltörlését is belengette a miniszterelnök, legalábbis a 30 év alattiak esetében.
Az elmúlt húsz évben a téma szempontjából két női demográfiai csoport aránya nőtt látványosabban:
a gyermekteleneké és az egygyerekeseké, míg ezzel párhuzamosan a kétgyerekeseké csökkent.
Egy szociológussal és egy demográfussal kerestük a választ arra, milyen okai lehetnek annak, ha valaki megáll az egy gyerek vállalásánál.
Egy fiú, egy lány – ideális magyar családmodell
„A kérdőíves kutatások azt mutatják, hogy az emberek döntő része szerint az ideális gyerekszám a kettő. Ez évtizedek óta jellemző a magyar társadalomban, és annak ellenére sem változik, hogy közben változik a családszerkezet és a termékenységi mutató is”, kezdi Szalma Ivett szociológus. Ugyanezt erősíti meg Kapitány Balázs demográfus is: „A magyarok fejében annyira a kétgyerekes modell él (és lehetőleg egy fiú, egy lány), hogy ha megkérdezik a fiatal nőket, hány gyereket szeretnének, a nagy többségük azt fogja válaszolni, kettőt, és többen válaszolják majd, hogy hármat, mint azt, hogy egyet. Az egy gyerek nagyon ritkán vágyott cél, ehhez képest mégis egyre többen maradnak meg az egynél.
A ténylegesen megszületett gyerekek száma pedig szinte mindig alatta marad annak, mint ahányat valaki fiatalkorában elképzelt magának.”
A KSH népszámlálási adatai alapján a kiskorú gyereket nevelő nők között 2001-ben még 31,6 százalék volt az egygyerekesek aránya, 2022-re az arányuk 37,1 százalékra nőtt. Ezzel szemben míg a kétgyerekesek aránya 2001-ben 45 százalék volt, 2022-re ez 38,9-re csökkent.
Ha a rendszerváltás idejére, 1990-ig megyünk vissza, azt látjuk, hogy ekkor a negyvenes éveinek elején, a gyermekvállalási kor végéhez közeledve a nők 22 százaléka volt egy-, és 50 százaléka kétgyerekes, a gyermektelenek aránya pedig csak 8 százalék volt. A gyermektelenek aránya jelenleg ugyanebben a korcsoportban már 18 százalék, és az évtized végére elérheti a 20-25 százalékot. Ezzel együtt a második gyerek vállalásának esélye is csökkent: korábban az egygyerekes nők 80 százaléka vállalt második gyereket, ez az arány mára mérséklődött körülbelül 66 százalékra.
Vagyis egyfelől többen maradnak gyermektelenek, másfelől a gyerekeseknek is már csak körülbelül kétharmada lép tovább a második gyerekre, és egyharmaduk marad egy gyereknél.
Miért nem szülnek másodikat, ha már egyet szültek?
Az egygyerekesek halmaza Kapitány Balázs szerint valójában két csoportot takar: azokat, akiből később a két-, három-, többgyerekesek lesznek, és azokat, akik végül egy gyereknél maradnak. De utóbbiak sem egynemű csoport. Egyik részük mindig is egyet akart, ők jelentik a csoport negyedét. Náluk jóval érdekesebb az a csoport, aminek tagjai valaha kettőt terveztek, de az első gyerek után meggondolták magukat.
Kapitány szerint a nulla számú gyerekről az egyre, és az egyről a kettőre váltani nagyban eltérő döntéshelyzetet jelent, ezért a demográfusokat és a szakpolitikusokat is leginkább az a kérdés izgatja: vajon időközben miért megy el valakinek a kedve a további gyerekvállalástól?
A két szakember az alábbi okokat sorolta.
- Alapvetően jellemző a munka és a gyerekvállalás konfliktusa: a munkaerőpiaci visszatérés az első gyerek után jelentősen csökkentheti a második gyerek vállalásának az esélyét. Magyarországon a nők jellemzően 2-3 évig maradnak otthon a gyerekükkel, ennyi idő után pedig nem könnyű visszaállni a munkába. Nem beszélve arról, ha a munkaerőpiacon kell újra helytállnia. Számos kutatás bizonyítja azt is, hogy a gyermekes nőket rendszeres diszkrimináció éri a munkahelyükön, a gyerekbarát munkahelyek száma pedig máig elenyésző hazánkban. Mindezeket pedig a nők hatványozottan átgondolják a második gyerek vállalása előtt. „Az anya azt gondolhatja, már az első gyerek után is nehezen tudta visszaküzdeni magát abba a pozícióba, amit a szülés előtt ott hagyott, még egyszer ezt nem szeretné végigjárni”, magyarázza Kapitány.
- Sokan hivatkoznak a magyar ellátórendszer problémáira is, amit igazán az első gyereknél tapasztalnak meg: nincs elég bölcsődei férőhely, kevés a megfelelő gondozó és óvónő, hiányzik a településen a gyermekorvos. Mindez szintén elveheti egy anya kedvét egy második gyerektől.
- A rossz szülésélményre is rengeteg nő hivatkozik. Egy mélyen traumatikus hatású szülés akár ezt a döntést is befolyásolhatja. A Telex egy korábbi cikkében mi is beszéltünk olyan nővel, aki azt mondta, a férjével szeretnének még egy gyereket, de úgy érzi, ha a következőt is hasonló körülmények között kellene megszülnie egy állami kórházban, inkább lemondanak róla.
- Vannak, akik egyszerűen azt állítják: egy második gyerek boldogsághozadéka már kisebb, mint az elsőé. Kapitány Balázs szerint ez cinikusan hangozhat, de abban van igazság, hogy már az első gyerekkel anyává és apává válik egy pár, a második gyerek már nem hozza ugyanazt a revelációt.
- Emellett a magas szülői elvárások is akadályai lehetnek a második gyerek születésének. Az ilyen párok úgy gondolják, hogy több gyerekre nem tudnák ugyanazt a figyelmet fordítani, amit az első gyereküknél megtesznek. Ez lehet anyagi, vagy érzelmi ráfordítás, esetleg logisztikai: a meglévő gyerek edzéssel vagy fejlesztésekkel járó napi rutinja mellé a szülők időbeosztásába szerintük már nem fér bele még egy gyerek.
- Míg a kilencvenes években jellemzően a húszas éveik elején szülték a nők az első gyereküket, ez mára jóval későbbre tolódott. A nők átlagos életkora 30 év, a férfiaknál ez 34 év felett van, és megnőtt a 40 fölött első gyereket vállalók száma is. Így sok nő tart attól, hogy a késő harmincas, kora negyvenes éveiben már nem ugyanazzal a rugalmassággal teljesítené az éjszakai ébrenléteket, és az összes, kisgyerekkel járó megoldandó feladatot. Másrészt sokan annyira kitolják az első gyerek vállalását, hogy mire belevágnának a második várandósságba, kicsúsznak a termékenység idejéből.
- A fiatalok egyre erősödő klímatudatossága is szerepet játszhat a döntésben: nem akarnak teljesen lemondani a gyerekvállalásról, de egynél megállnak. Szalma Ivett készített interjút olyan Z generációsokkal, akik közül többen azt mondták, hogy korábban nagy családra vágytak, de ma már úgy gondolják, maximum egy gyereket vállalnának, hogy a földet védjék.
- A gyermektelenség egyik első számú oka a párkapcsolat hiánya, Szalma Ivett szerint viszont sokan párkapcsolat nélkül is vállalnak egy gyereket, kettőt viszont már csak a legritkább esetekben.
Már eggyel is teljesíthető a társadalmi norma
Érdemes azt is megvizsgálni, hogyha a társadalom két gyereket tart ideálisnak, és erre az elvárásra a kormányzat is ráerősít, mennyiben lehetnek hasonlóak a diszkriminatív tapasztalataik az egy, mint a nulla gyereket nevelőknek. Szalma Ivett azt válaszolja:
ha valaki szült legalább egy gyereket, azzal teljesítette a társadalmi normát, ebből a szempontból hátradőlhet.
Az ilyen jellegű megjegyzések a szociológus szerint tehát csak a gyermektelen nőket érik. „Hogy valaki miért nem tudja »teljesíteni« az ideális két gyereket, arra lehetnek érvei, de hogy egyet sem tud, azt már furcsának találja a magyar társadalom”, mondja, majd ezt részletesebben kifejti: „A Magyarországon domináns társadalmi norma az, hogy egy gyerek mindenképpen kell a boldogsághoz és a teljes élethez. A kutatások szerint azonban azokban a pronatalista országokban, mint amilyen Magyarország is, nem magasabb a termékenységi ráta, ellenben a gyermektelenek aránya is kevesebb. Ennek pedig az egyik elsődleges oka az, hogy a nők internalizálták azt a társadalmi elvárást, hogy legalább egy gyereket produkálniuk kell. Ezzel az eggyel pedig már megvan a norma, nem szükséges hozzá egy második. Ahogyan az olyan állításokat is ki lehet pipálni egyetlen gyerekkel, mint hogy »egy gyerek szükséges ahhoz, hogy egy nő teljes életet éljen«, vagy hogy »egy párkapcsolat megszilárdítása a gyereken múlik«, esetleg »egy gyerek tesz igazán felnőtté valakit«.”
Kapitány Balázs szerint Magyarországon az 1960-ban született generáció az utolsó olyan korosztály, amelynek tagjai még nem ismerték a tudatos gyermektelenség fogalmát, azaz lényegében minden, biológiailag erre alkalmas házas nő szült legalább egy gyereket. Szalma Ivett azt is hozzáteszi, hogy tíz éve még szinte mérhetetlen volt azoknak a száma, akik tudatosan nem akartak gyereket vállalni: az ekkor 10 százaléknyi gyermektelen nő mindössze 1-2 százalékát tették ki. A szociológus szerint a jelenlegi 18 százalékos magyar adat nem számít kiugróan magasnak, a német nyelvterületeken, illetve Olaszországban ennél nagyobb a gyermektelenek aránya.
Ennél is érdekesebb, hogy míg 2006 és 2018 között a világ legtöbb országában nőtt a tudatos gyermektelenek elfogadása, Magyarországon azóta is stabilan alacsony szinten maradt. Szalma Ivett szerint ez nagyrészt a magyar kormány családi értékekkel kapcsolatos retradicionalista üzeneteivel magyarázható, vagyis azzal, ahogyan a nőket a hagyományos szerepek felé igyekeznek nyomni.
Az államnak nem ösztönöznie kellene, hanem az akadályokat elhárítania
Hogy a kormány az anyáknak kínált adómentességgel elsősorban nem a születésszám növekedését célozza, azt az is mutatja, hogy a támogatást az 50 és 60 év feletti két- vagy többgyerekes anyákra is kiterjeszti, akik további gyereket már nem fognak vállalni az életkoruk miatt. A demográfus szerint ráadásul az, hogy a második gyerek születése után a legjobb módú családokban is sok millió forint adót engednek el, pont demográfiailag értelmezhetetlen intézkedés. „Ha valóban a népesedés a cél, az igénybe vehető adókedvezmény mértékét felülről – egy nagyon magas összegben, mondjuk, havi két- vagy hárommilliós jövedelem felett – maximalizálni kellett volna.
A legjobb módú néhány ezer családban a családtámogatásoknak már semmiféle demográfiai hatása nincs, ugyanakkor az ezeknek a családoknak most elengedett sok-sok millió forint adó más családtámogatási formában (például családi pótlék) sokkal jobban hasznosulhatott volna.”
Kapitány Balázs egyébként is úgy véli, hogy a legalább két gyerek születésében az államnak valójában nem is ösztönző szerepet kellene játszania, hanem különféle, a gyerekvállalási kedvet korlátozó akadályokat kellene elhárítania: azaz például több és jobb minőségű bölcsődét és gyermekorvosi rendelőt működtetnie, több gyerekbarát munkahellyel. Akkor a családok talán bátrabban vágnának bele még egy gyerek vállalásába.
A kormány új intézkedésével a Téma című podcastunkban is foglalkoztunk, A gyermektelenek adójának tűnik az anyák adómentessége című műsort itt nézhetik meg.
