Képzeljünk el egy autóst, Attilát, aki maximálisan jogkövetően járt el, bár, mint látni fogjuk, két hibát is elkövetett az autópálya-matrica vásárlása közben. Mindenesetre határozottan látszik, hogy szeretett volna fizetni az autópálya-használatért, és amint értesült róla, hogy büntetést kapott, azt is azonnal rendezni szerette volna. Végül így is belefutott egy kerekítve 450 ezer forintos büntetésbe, és mivel végrehajtással fenyegette őt a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató (NÚSZ), úgy döntött, kifizeti a hatalmas bírságot.
Ha bárki empatikusan elbírálta volna az ügyét, világított volna, hogy semmilyen csalási szándék, sumákolás nem volt a részéről. A hivatal viszont csak ment előre, és könyörtelenül behajtotta a döbbenetes összeget.
Egy elütött rendszám
Attila még 2023. március 28-án vett egy D1-es heti autópálya-matricát telefonon, de elgépelte a rendszámát. Az autó rendszámában a betűket jól írta be, de miközben az ő rendszámában 581 a három szám, nem vette észre, hogy véletlenül 851-et ütött be. A legnagyobb nyugalommal autózott a következő héten, az útdíjellenőrzések pedig jogosulatlan felhasználóként azonosították. Pechjére hatszor is utazott a következő héten az autópályán, mint később kiderült, ezzel hat büntetést szedett össze.
Mivel telefonról vette a matricát, a számla utólag is alkalmas volt a tévedés nyomon követésére, elvileg a bizonyítására is. Ebből a hibából lett később 450 ezer forintos bukta. Ha Attila időben értesült volna arról, hogy rossz rendszámra vásárolta meg véletlenül a matricát, a vonatkozó szabályok alapján bagatell, mindössze 1470 forintos díj megfizetésével töröltethette volna a büntetéseket.
A szabályok nagyon pontosak, a 0 (nulla) és az o (o betű) vagy az 1 (egy) és az l (kis L betű) eltévesztése után egyáltalán nincs is pótdíjfizetési kötelezettség. Ha 60 napon belül észreveszi valaki a rendszám egyéb elírását, akkor is csak 1470 forint a díj. Az elírás maximum 3 karaktert érinthet, és az ügy rendezéséhez be kell mutatni a matricavásárlást és a forgalmit.
Nos, ebből az ártatlan helyzetből lett végül 2024. augusztus 30-án egy 450 ezer forintos pótdíjbefizetés, amire ugyan Attila ráírta a közleményben, hogy
„a pótdíjat vitatjuk”,
de azért fizetett.
A fő probléma ugyanis az volt, hogy Attila nem értesült időben a pótdíjról, így a hat tétel az idő előrehaladtával növekedett. A probléma abból adódott – és itt jön be a képbe még egy mulasztás –, hogy a személyautó Attila céges autója volt, a cég viszont időközben székhelyet változtatott, de azt Attila a forgalmijában nem vezettette át. Vagyis a gépjármű üzemben tartójánál a megfelelő cég szerepelt, de a régi székhellyel.
Mint később kiderült, a NÚSZ megkísérelte a korábbi címre a kézbesítést, de sikertelenül. Több levélről is szó volt. Az ajánlott levél visszaérkezett „nem kereste” jelzéssel, a sima levélnek „elköltözött” vagy „címzett ismeretlen” jelzéssel kellett volna visszakerülnie a NÚSZ-hoz, és akkor egyértelművé válik, hogy a kézbesítés meghiúsult. De a NÚSZ csak azt észlelte, hogy ezt a büntetést nem tudja kézbesíteni.
300-szoros bírság lett a vége
Attila csak majdnem másfél évvel később, 2024 júliusában értesült először arról, hogy bírságot kapott, amikor immár a cége új címére érkezett egy felszólítás. Erre azonnal reagált írásban, ismertette a tényeket, a tévesen elírt rendszámot, és elküldte a cég székhelyének megváltoztatását igazoló cégbírósági végzést. Semmi nem segített.
Az elütött rendszám és az át nem vezetett céges költözés természetesen valóban hiba, de Attila azért alappal érvelt úgy, hogy amennyiben egy adott ponton elérték őt, akkor lehet, hogy ez 15 hónap alatt is sikerülhetett volna, amíg még lett volna lehetősége legalább csökkenteni a bírságokat, de azt is hangsúlyozta, hogy ő mindvégig jogkövető és jóhiszemű magatartást tanúsított. Vett matricát, csak rosszul, és amint elérték, próbálta rendezni a bírságot. Ezen érvek mentén joggal bízott abban, hogy a NÚSZ mérlegeli a szándékot is.
Amennyiben ugyanis Attila korábban szembesült volna a helyzettel, több, a bírság összegét érdemben mérséklő jogi lehetőség állt volna a rendelkezésére. Amennyiben 60 napon belül tudomást szerzett volna a jogsértésről, a bírság mértéke töredéke lett volna a későbbinek.
A címzett „a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzés napjától” számított 15 napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltát követő 150 napon belül kifogást terjeszthetett volna elő a NÚSZ Zrt.-nél, de Attila csak 450 nap elteltével értesült a bírságról, így ezzel sem tudott élni.
A vonatkozó rendelet tartalmaz egy másik, a bírság összegének korrigálását lehetővé tevő jogot. Ha ugyanazon gépjármű esetében többször is megállapítják a jogosulatlan úthasználatot ugyanazon üzembentartó terhére, az autós kérheti, hogy csak legfeljebb két pótdíjat kelljen megfizetnie. Erre a felszólítás kézbesítésének napjától számított 75 napon belül lett volna lehetőség. A 150 ezer forint is sok, de ez a harmadolás azért nagy enyhítés lett volna.
Az egészben az a kafkai, hogy ezek már olyan lehetőségek, amelyek csak csökkentették volna a bírságot, de valójában a lebosszantóbb az egészben az, hogy Attila tényleg ki akarta fizetni az úthasználatot. Nem is lehet kérdés, hogy a gigantikus bírság mindenképpen aránytalan, a valóban elkövetett elírási hiba és az átírási mulasztás ellenére, kerekítve ugyanis az 1500 forintos adminisztrációs díjból 300-szoros bírság lett.
A történet végén ott van az örök kérdés, hogy a kedvező esetben szolgáltató mentalitással működő állam miért nem képes a szabályok tengeréből kitekinteni egy pillanatra, miért nincs valaki, aki méltányol egy emberi helyzetet, miért nincs senki, aki érezné, hogy a jó állam ilyet nem tesz a jó állampolgáraival.
Természetesen kérdéseinkkel kerestük a NÚSZ Zrt.-t és az útdíjkezelés felügyeletét nemrégiben megkapó Építési és Közlekedési Minisztériumot (ÉKM), kaptunk is ígéretet a válaszra, de az végül egyhetes várakozás után sem érkezett meg. Így egyelőre arra nézve semmilyen ígéretet nem kaptunk, hogy az állam felülvizsgálja-e a jogszabályokat vagy a végrehajtási gyakorlatot, vagy enged magának annyi mérlegelési jogot, hogy a valóban jóhiszemű autós ne horror összeggel bűnhődjön, ha csak hibázott, de valójában bizonyíthatóan fizetni szeretett volna az úthasználatért.
A Telex nemrégiben írt a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató háza táján lévő változásokról: Lázár János átvette Rogán Antaltól az útdíjkezelést, majd az első tapasztalatok után a teljes felső vezetést kirúgta, és teljes körű auditot rendelt el.
