Szokatlan repülőgép-baleset történt hétfőn a kanadai Toronto nemzetközi repülőterén, a Pearsonon: a Delta Air Lines 4819-es járata leszállás közben megcsúszott, majd az egyik szárnyát elveszítve a hátán állt meg. A balesetben senki sem vesztette életét, de 21-en megsérültek, egy gyereket és két felnőttet súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba.
A szemtanúk beszámolói szerint az utasok úgy lógtak a tótágast álló gép üléseiből, mint a denevérek, de mindenkit kiszabadítottak. Még túl kevés az információ ahhoz, hogy pontosan tudjuk, mi történt, de az időjárás, a széllel, hófúvással és a pilóták hibája is szerepet játszhatott a történtekben.
Denevérből tundrajáróba
A Delta gépét az Endeavor Air leányvállalat működtette, a társaság Bombardier CRJ-900LR típusú repülője 76 utassal és négyfős személyzettel az amerikai Minneapolisból szállt fel helyi idő szerint hétfő délelőtt 10.30 körül, majd kezdte meg a leszállást Torontóban délután 14.45 körül. A gép felborulását ezen a videón lehet megnézni:
Több utas felvételeket készített a kialakult káoszról. Ezeken látni lehetett, ahogy a padlóvá vált mennyezeten jönnek-mennek a légiutas-kísérők, és igyekeztek mindenkit leterelni a fejre állt gépről. Eközben azt kiabálták az utasoknak, hogy dobjanak el mindent, és távozzanak a vészkijáratokon. A felvételeken is látható, hogy a tűzoltók járművei hamar megérkeztek, és már oltották a gépet, miközben az utasok közül többen még elhagyták azt.
Az egyik utas, Peter Carlson egy mentőskonferenciára tartott Torontóba. „Egy szempillantás volt, és fejjel lefelé voltam, még mindig bekötve” – mondta a CBC-nek. Az első gondolata az volt, hogy valahogy ki kell jutnia innen. Kikapcsolta az övét, és egyből a plafonra zuhant – ami akkorra a padlónak felelt meg.
Azt mondta, jó volt látni, hogy hirtelen mindenki közelebb került a másikhoz, ahogy egymásnak segítettek menekülni. Ő egy nőnek és a fiának segített kiszabadulni, és kijutni a roncsból, ahol már ott voltak a mentőegységek, és bámulatos gyorsasággal vittek mindenkit el a géptől. Olyan volt kilépni a gépből, mintha a tundrán kezdene sétálni – utalt a télies viszonyokra. Carlson amúgy a fején egy karcolással megúszta, ironikusan úgy fogalmazott: „Kicsit kopaszabb vagyok, mint ma reggel voltam”.
Hasonlókról számolt be a CNN-nek egy másik utas, Pete Koukov: „Földet értünk, oldalra dőltünk, aztán már fejjel lefelé lógtunk, mint a denevérek”. Az influenszerként is ismert Koukov képes volt magának kicsatolni az övét, majd leugrani a plafonra, végül kisétálni a géptestből, de mások segítségre szorultak. A megmenekülésük után előbb a gépen korábban mellette ülő embert ölelte meg, majd a reptérre kiérkező barátai nyakába borult. Ki is tette az Instagramjára a történteket azzal, hogy „életben lenni elég menő érzés ma”.
„Elképesztő, hogy még itt vagyunk” – mondta John Nelson, aki szintén a felborult repülőn utazott. Ő „szuper erőteljesnek” írta le a landolást, ami után egyből megborult a gép. Nelson „egy nagy tűzgömböt” is látott a repülő bal oldalán. Ezt szerinte tömegkáosz követte, mindenki olyan gyorsan el akarta hagyni a repülőt, ahogy csak lehet. „Még most is üzemanyagszagom van” – mondta a CNN-nek.
Nelsonról a Newsweek bővebben is írt, főleg mert az egyik olyan szemtanú volt, akinek az időjárásról is volt mondandója. „Azt vettem észre, hogy a szél nagyon élénk, átfújja a havat a kifutópályákon”, amik szerinte elég furcsa állapotban voltak. Aztán jött a földet érés, az oldalra borulás, majd az átfordulás a hosszanti tengely körül.
Azt mondták, előfordulhat egy huppanás
„Nagyon hálásak vagyunk, hogy senki sem vesztette életét, és relatíve könnyebb sérülések történtek” – mondta a CBC szerint Deborah Flint, a Nagy-Torontói Repülőterek Hatóságának (GTAA) elnök-vezérigazgatója. Szerinte az összes utast ellátták, és azokról is gondoskodtak, akik egy ideig a reptéren maradtak. A helyszínre három mentőhelikopter is érkezett. A sérültekről a CBC azt írta, hogy a súlyos sérülésekkel kórházba szállított gyerek már jobban van, rajta kívül egy hatvanas éveiben járó férfi és egy negyvenes éveiben járó nő is súlyosan megsérült.
A hatóságok „tankönyvinek” nevezték a mentők, tűzoltók gyors reagálását.
Már kezdettől próbálják megfejteni, hogyan fordulhatott elő a baleset, és ellentmondó információk is érkeztek. Todd Aitken, a repülőtéri hatóság tűzoltóvezetője szerint a földet érés idején – dacára a korábbi havazásoknak – tiszta volt a pálya, nem volt oldalszél sem, jók voltak a látási viszonyok. Ennek ellentmond, hogy David McNair kanadai közlekedésbiztonsági szakember szerint az irányítótorony 31,5 kilométer/órás szelet jelentett leszállás előtt a gép személyzetének. A BBC pedig már arról írt, hogy akár 64 kilométer/órás széllökések is lehettek a baleset idején, és gyenge hóesés is volt – így a hófúvás akár buckákat is kialakíthatott.
Egy másik szakértő, Scott Dunham viszont azt mondta a Washington Postnak, hogy ilyen időjárási körülmények között minden gép személyzete egyből jelenti a toronynak, ha valami akadályt észlel a kifutón, és akkor a légi irányítók intézkednek, például a szükséges hóeltakarításról. Annyit tudni, hogy az ezen a futópályán a Delta-Endeavor gépe előtt leszállt repülők pilótái nem jelentettek akadályt.
Hétfőre sűrű napot jósolt a reptéri hatóság a torontói Pearsonra, mivel előző nap 22 centiméter hó hullott, ezért rengeteg járatot kellett törölni vagy késleltetni. Az egész térségben napok óta gondot okozott a még kanadai szinten is sok hó, így Montréalban és Québecben is. Emiatt a torontói reptéren 130 ezer utast vártak közel 1000 járaton.
Nyilvánosságra kerültek a légi irányítók leszállás előtt nyugodt, a baleset után ideges beszélgetéseinek egyes részletei is.
A gépet a szél miatt figyelmeztették, illetve hogy az előtte elhaladt repülő okozta légörvény miatt előfordulhat „egy huppanás” leszállás közben. Miután a repülő felborult, hamar jelezte a torony, hogy baj van, és elkezdték lezárni a repteret, átirányítani a járatokat. Nem sokkal később már egy mentőhelikopter leszállását felügyelték, jelezve nekik: „Csak hogy tisztában legyetek vele, emberek sétálnak ott a repülő körül”. A helikopter személyzete azt jelentette: „A repülőgép... fejjel lefelé van és ég”.
Az ügyben vizsgálatot indított a kanadai közlekedésbiztonsági hatóság, amihez az amerikai társszerv is megad majd minden segítséget. Torontóba mentek az érintett légitársaságok saját szakemberekből álló csapatai is. A Pearson reptér futópályáit lezárták a baleset után, de pár órával később kettőt újranyitottak. A maradék kettő a vizsgálat lezárultáig, azaz napokig zárva maradhat. Addig is a hamiltoni és montréali repterekre irányítottak át a járatokat.
Ez nem leszállás volt, hanem becsapódás
A balesetről beszéltünk egy névtelenséget kérő, magyar nyugalmazott pilótával, aki korábban utasszállítókat vezetett, és több évtizednyi tapasztalata van. „Szinte száz százalék, hogy pilótahiba történt, ez nem leszállás volt, hanem becsapódás” – mondta a véleményét az esetről. Hangsúlyozottan két videófelvétel megtekintése után jutott arra, hogy a Bombardier nem ment át az ún. kilebegtetési fázisba, amikor a siklási szöget megtöri a repülőgép, és majdnem párhuzamosan száll a pályával, fölötte, folyamatosan lassulva. „Azzal a szöggel, ahogy besiklott, azzal földet is ért”, majd az utolsó pillanatban lebillent a jobb oldali szárny.
Szerencsés körülmény, hogy a szárnyban volt az üzemanyag, az viszont leszakadt. Ilyen durva leszállásokkor maga a szárny egy darabban marad, és ha égni kezd az üzemanyag, a tűz átterjedhet a törzsre, és bennéghetnek az emberek. Az volt a szerencse, hogy leszakadt a szárny, ami aztán fekete füsttel égett a gép mögött. „A tűzoltók ott voltak néhány percen belül, a törzset érintő kevéske tüzet hamar eloltották” forrásunk értékelése szerint.
A háton csúszás miatt „volt ideje elnyelődni a mozgási energiának”, nem úgy mint a Jeju Air katasztrófájánál Dél-Koreában, amikor az irányíthatatlan repülő egy betonfalnak ütközött, és felrobbant.
„Nagyon ritka az ilyen, hogy a repülőgép átvágódik, és teljesen a hátán áll meg”
– magyarázta a pilóta, aki szerint felborult autónál is erőfeszítésbe kerül, hogy ki tudjuk magunkat kapcsolni. Az utasoknak aztán a padlóvá mennyezeten kellett végiggyalogolni, hogy kijussanak a gépből. Ráadásul „ilyen vészhelyzetekkor az utasok a bőröndjeiket keresik, pedig a repülés előtti safety demóban megmondják, evakuálás esetén mindenki hagyja hátra a poggyászát”.
Szerinte a légi irányítás egyébként jelezte, hogy lehetnek kisebb hókupacok a gép útjában. Elképzelhető az is pilóta szakértőnk szerint, hogy beleakadhatott a szárny egy ilyen hókupacba, de ez ezen a ponton pusztán csak találgatás. A történtekhez a szél is hozzájárulhatott. „Nem durva oldalszél volt, hanem 40 fokban fújt” – mondta a szakértő, aki szerint a talaj közeli szélnyírás a legveszélyesebb, mert nincs idő reagálni.
A balesetet szenvedett géptípusról forrásunk azt mondta, „ennek a repülőnek borzasztóan alacsonyan van a szárnya, és eszeveszett hosszú”, a Malévnak is volt belőle annak idején. Az alaptípus regionális utakra tervezett, a CRJ-900LR ennek egy hosszabb változata.
Pilóta forrásunk azt mondta, a vizsgálatot végzőknek annyiból könnyű dolguk lesz, hogy a balesetet szintén túlélő pilóták el tudják mondani, mi történt. Emellett ott lesz a feketedoboz, és videófelvételek is készültek az esetről. A legfontosabb a repülési adatrögzítő kiértékelése, ebből megtudhatják, milyen szögben, tempóval, szélben szálltak le.
A székek ilyenkor sem szakadnak ki a helyükről
A BBC videójában megszólaló korábbi pilóta, Marco Chan szerint elképzelhető, hogy a leszálláskor jobbra billenő gép jobb hátsó futóműve annyira erőteljesen ért földet, hogy kiszakadt a helyéről. Ezért billenhetett a Bombardier jobbra, dőlhetett rá a szárnyára, ami aztán ezért letört.
Mike McCormick, a floridai Embry-Riddle Aeronautikai Egyetem docense azt mondta a USA Todaynek, hogy a gépek szerkezete úgy van kialakítva, hogy ha tótágast is állnak, akkor se zúzódnak feltétlen össze. Ilyen esetekben a szárnyak és a gép farka könnyebben letörnek. Amik akár a gravitáció 16-szorosát kitevő erőkkel szemben is ellenállóak, azok a székek. Ezek a gép átfordulása esetén sem szakadnak ki a helyükről. Ezért van az McCormick szerint, hogy fel- és leszálláskor kötelező beszíjazni magunkat a fedélzeten (és ugye a Bombardier utasai is ezért nem zuhantak ki üléseikből).
Mike Shertz repülésügyi szakértő szintén arra utalt, nagyon fontos, hogy be legyen kötve az ember a leszállás alatt is. Felborulás után így is dezorientáltak lehetünk, de „az emberek nem töltenek sok időt fejjel lefelé lógva”. Azt tanácsolta, hogy ilyenkor kicsatolás előtt mindenki nézze meg, hova fog leesni. Az ablaknál ülők kisebbet esnek, de fontos faktor az is, hogy valaki ráeshet-e valamilyen törmelékre, poggyászra. McCormick azt is hozzátette, hogy ezen az eseten is látszott, hogy a jól kiképzett személyzet kezelni tudja egy repülőnyi utas biztonságos kiszállását vészhelyzet esetén.
Arnold Barnett, a Massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) szakértője a biztonsági övek hasznossága mellett a Bombardier-gép kis méretét emelte ki a USA Todaynek. Szerinte ez is segített csökkenteni a baleset mértékét: a kis belmagasság miatt a lefelé lógó, majd öveiket kikapcsoló utasok nem estek nagyot. Hassan Shahidi, a Repülésbiztonsági Alapítvány (Flight Safety Foundation) vezetője a tűzoltók munkáját emelte ki, akik nagyon gyorsan megérkeztek, és elkezdték habbal oltani a roncs égő részeit. Hozzátette, látszódott, hogy a torontói reptér tűzoltói profin ki vannak képezve az ilyen esetekre.
