Vártunk, vártunk, végül megtudtuk, hogy az utcán elfogták őket. Helyben sem értesíthettek senkit

„Azt gondolták, nem foglalkoznak majd velük, végülis nyugdíjasok. De a megszállt területen nem így mennek a dolgok. Elfogták őket, a nővéremet és a férjét is. Őt egy év után kiengedték, de a nővéremről két éve nem tudok semmit” – Olena Rudenko időben menekült el az oroszok által megszállt Melitopolból még 2022-ben, nővére, Irina Levcsenko azonban egyike annak a kétezer ukrajnai civilnek, akik bizonyítottan orosz fogságban vannak, anélkül, hogy a megszállók hivatalosan elismernék ezt.

A hadifoglyoknak legalább ott van a genfi konvenció

A civilek így valójában kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a katonák: utóbbiakat ugyanis legalább elvileg védi a genfi konvenció – igaz, a hadifoglyok beszámolói alapján ezt az orosz fél könnyedén felrúgja, erről itt és itt olvashat bővebben –, és reménykedhetnek abban, hogy hadifogolycserék révén végül hazajuthatnak.

A civileknek azonban erre sokkal kevesebb esélyük van, ha másért nem, hát azért, mert Oroszország azt sem ismeri el, hogy ukrán állampolgárokról van szó, lényegében túszokként használja őket Ukrajnával szemben a több mint három éve tartó háborúban. Van, aki ha el is jut a rokonát keresve a fogva tartókig, már csak a fogságban meghaltak holttestét kapja meg.

Az ukrán Médiakezdeményezés az Emberi Jogokért (MIPL) a még remélhetőleg megmenthetők sorsára hívja fel a figyelmet egy csütörtökön megnyílt budapesti kiállítással, ahol 35 fogságban lévő civil portréját és történetét mutatja be az Ukrán Országos Önkormányzat. A kiállítás április 10-ig látható.

Két éve semmi hír a nyugdíjas nővérről

„Talán idő kérdése volt, hogy ez megtörténjen. 2023. április 6-ig tudtunk beszélni, volt internet, persze érzékeny kérdéseket sosem érintettünk. Aztán egyszer csak semmi. Vártunk, vártunk, végül hosszú láncolaton keresztül ismerősök révén megtudtuk, hogy az utcán elfogták őket. Helyben sem értesíthettek senkit” – mesélte Olena.

Hogy miért vették nővérét és sógorát őrizetbe, nem tudja, de mindegy is: elég, ha a mobilon ukrán menü van, egy-két fényképpel végképp bajba lehet kerülni – erről a Telexnek a kilenc hónap után felszabadult Herszon lakói is meséltek még 2022 novemberében. Olena nővére, Irina korábban újságíró volt, lehet, hogy már ez is gyanússá tette a megszállók szemében.

Vele egyidős, 62 éves férje tavaly szabadult 16 hónapos fogságából, ami után csak egy igazolást kapott, hogy 25 napig őrizetben volt. Érdemi indoklást nem adtak arra, miért volt rács mögött. A férfi a feleségéről azóta sem kapott tájékoztatást, fogsága idején egyszer látta, amikor a város egyik pontjáról a másikra szállították. Ő Melitopolban maradt, remélve, hogy felesége kiszabadul.

„Nincs semmilyen vád ellene, két éve próbáltunk ügyvéd révén kapcsolatba lépni a megszálló hatóságokkal, hogy legalább információhoz jussunk. Az ügyvéd is sokat kockáztat a közreműködéssel. Nincsen szabályos ügymenet, így nem tudjuk, kihez is forduljunk” – mondta Olena, aki a MIPL vezetőjével, Tetjana Katricsenkóval közösen jött Budapestre. A MIPL feladata a nyilvánosság előtt felhívni a figyelmet a civil foglyok helyzetére, hogy aztán az ukrán állam más országok kormányaival kapcsolatba lépve keressen segítséget kiszabadításukhoz.

Olenáék nem titkolják, hogy a magyar kormány Oroszországgal fenntartott kapcsolata akár esélyt is jelenthet, ha a magyar fél hajlandó a közbenjárásra.

Információ híján Irina hivatalosan eltűntnek számít, de szemtanúk beszámolói alapján fogsága bizonyos, ahogyan az említett kétezer civil esetében is. Lehet, hogy többen is vannak, a MIPL közvetett bizonyítékok alapján jelenleg ennyiről tud. 150 nő van a foglyok között, többen kisgyerekes édesanyák.

Oroszország mélyén is vannak civil foglyok

Az orosz fél jellemzően a Vöröskeresztet sem engedi a foglyok közelébe – katonák esetében ez is a genfi konvenció megsértése –, sokszor a hadifoglyokat sem ismeri el katonának, és terroristaként ítéli el őket. Az elhurcolt civilek sokszor még nehezebben követhetők, sokakat Donyeckbe, majd Oroszországba deportálnak. „Százak vannak Oroszország mélyén, akiknek nyomuk veszett” – mondta a MIPL vezetője. Katricsenko szerint pontos képet csak a megszállt területek felszabadításával és az ottani börtönök átvizsgálásával lehetne kapni, de az Oroszországba elhurcoltakat ekkor is nehéz lenne fellelni.

Legalább 250 civil van, akik Kijev környékéről tűntek el az orosz megszállás idején, még 2022 márciusában, ők nagy valószínűséggel Oroszországban vannak. „Eleinte sokakat a határ közelében tartottak fogva, amikor az orosz támadók azt hitték, villámháborúban legyőzik Ukrajnát” – mondta Katricsenko. Akkor gyorsan bevethető alkualapként tekintettek a civil foglyokra, mostanra azonban, a háború negyedik évében, kölcsönösen több százezer halott katona és tízezernyi ukrán civil halálos áldozat után talán az orosz fél sem tudja, mit kezdjen ezekkel a foglyokkal, akiknek őrizete önmagában is háborús bűncselekmény.

Vlagyimir Putyin ellen is a civilekhez köthetően, nem pedig Ukrajna megtámadásáért lehetett kiadni nemzetközi elfogatóparancsot – igaz, az nem felnőttekről, hanem az elhurcolt gyerekekről szólt, ilyen Ilja története is, akiről ebben a cikkünkben olvashat bővebben. Ennek alapján elképzelhető, hogy az orosz fél nem akar a civilek átadásával újabb bizonyítékot szolgáltatni önmaga ellen a háborús bűncselekményekre.

Vannak azonban olyan civilek is, akiket bíróság elé állítottak Oroszországban, vagy az egyoldalúan elcsatolt megszállt területeken. Ilyen a Zaporizzsja megye elfoglalt részében lévő Enerhodarban álló atomerőmű munkatársa, Szerhij Poting, akit terrorista akció előkészítésének vádjával a héten 18 év börtönre ítéltek a megszállók, csaknem két évvel azután, hogy a mérnököt őrizetbe vették.

A fogolycserékbe alig kerülnek civilek

A háború elején még kerültek civilek a fogolycserékbe is, azóta viszont ez csak elvétve történt meg: 2024-ben mindössze öt esetben. Köztük volt a 2014 óta orosz megszállás alatt lévő Krímben 2021-ben őrizetbe vett Nariman Dzselal. A krími tatár származású – de a sztálini deportálással kezdődött, a Szovjetunió végéig száműzetésben lévő nép sok tagjához hasonlóan Üzbegisztánban született – újságíró a kiszabadítása után nem sokkal Volodimir Zelenszkij ukrán elnök decemberi döntése nyomán Ukrajna törökországi nagykövete lett.

Sok más ukrán újságíró is fogságba esett, és van azóta is törvénytelenül őrizetben. Ilyen a Kijev környékéről elhurcolt Dmitro Hiljuk. Az Unian tudósítóját apjával együtt fogták el. Az idősebb férfit elengedtek, fiát azonban Oroszországba vitték. Fogságának tényét a Vöröskereszt is megerősítette, a hírek szerint Vlagyimir megyében őrzik. A héten kiadott, de ellenőrizhetetlen orosz tájékoztatás szerint a férfi jól van, bár a Riporterek Határok Nélkül (RSF) által felkutatott korábbi cellatársától úgy tudják, hogy ez nem igaz, a végletekig lefogyott, mindössze 45 kilogrammot nyom.

A MIPL az ukrán hivatalos szervekkel egyeztetve a fogva tartott civilek listájának hitelesítésén dolgozik. „Ezután külön kategóriákra bontanánk fel őket, a kiszabadítást célzó tárgyalásokhoz menetrendet adva: például először a nőket, legelőször is a kisgyerekeseket, majd az időseket hoznánk haza” – Katricsenko szerint a lista esetleg folytatódhatna politikusokkal, újságírókkal, a kritikus infrastruktúra, így az atomerőművek dolgozóival. Már az is nagy siker lenne, ha legalább egy részüket kiszabadíthatnák. Lehet, hogy ezek a tárgyalások a nyilvánosság kizárásával történnének, ám ahhoz, hogy ezek elinduljanak, a MIPL és a fogvatartottak rokonai egyre inkább a nyilvánosság erejében bíznak. És akár abban, hogy ebben a helyzetben Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kapcsolata is jól jöhet.