„Anyám mindig fel volt készülve a legrosszabbra. Ha az ember elfelejt félni, egy váratlan pillanatban úgy zuhan ránk az élet, hogy ott maradunk kiterítve, mint nagyapám medvebőre a nappali közepén,...

„Tapogatod az arcod, a kezedhez képest még mindig forró. Lázad nincs. Valami elindul ősszel, az is jó évszak, ha nem is egy nyár, csak be kell kicsit lassítani.” E heti novellánk egy elvált...

„Felhajtja a kávéhoz szervírozott szódát, mindent el kell fogyasztani. A sütemény porcukros tetejét is megeszi, lenyalogatja a szájáról a cukrot. A tetejét nem is szeretem, mondja, és szusszan...